Első világversenyén bronzérmet ért el a 17 évesek válogatottja, és a máltai Eb-n nyújtott teljesítményük nagyon biztató volt. Jövőre mi leszünk e korosztály világbajnokságának házigazdái - ennek fényében kérdeztük az Eb-n szerzett tapasztalatairól Horváth Jánost, az ifi korosztály nemzeti csapatáért felelős szövetségi edzőt.

Támogatónk a HerbaDoctor

HORVÁTH JÁNOS a vlv-nek:

- Bár megfogalmaztuk az elején az elején, hogy győzni jöttünk ide, azt mondom: ez a bronzérem szép eredmény. Nagyon-nagyon megdolgoztunk érte és ez igaz még az utolsó napra is.

Egy vereséggel lettünk harmadikok, míg Montenegró két zakóval és egy döntetlennel Európa-bajnok lett, de a felkészülést nehezítő sérülések, betegségek következtében, úgy gondolom, nem lehetünk elégedettek, tényleg szépen csillog ez a bronzérem...

Azt mondtam a csapatnak, hogy jelen pillanatban aki Európa legjobbja, az nagy valószínűséggel a világ legjobbja is. Ha ebből indulunk ki, akkor most a világ harmadik legjobb csapata vagyunk, ami szép eredmény, de holnaptól azon dolgozunk, hogy 11 hónap múlva, a szombathelyi világbajnokságon előre tudjunk lépni.

- Ennek a csapatnak ez volt az első világversenye. Te ismered őket a legjobban, mi lehet bennük?

- Úgy gondolom, hogy ha mindenki egészséges, akkor aranyesélyesek vagyunk. Azok között vagyunk, akik aranyesélyesek, bár..., hozzá kell tennem, hogy nyolc csapat esélyes az aranyéremre... Nüanszok fognak Szombathelyen is dönteni. Ott vagyunk tehát az aranyesélyesek között, nem vagyunk gyengébbek, mint a többiek. Szerintem szép jövő előtt állnak ezek a gyerekek. Nyilván, rengeteget kell még dolgozni, egy ilyen nagy verseny azért kihozza a hibákat, uram bocsá' azt is, hogy aki itthon, a magyar mezőnyben kiváló játékosnak számít, nem biztos, hogy a nemzetközi élmezőnyben is boldogulni tud. Megvan a fejemben, hogy mit kell tanulni, min kell még javítani javítani ahhoz, hogy előre tudjunk lépni.

- A bronzmeccs sima volt?

- Sima. Az elején elléptünk, Grieszbacher védett egy ötméterest, ami nagyon fontos volt. Végig négy-öt gólos különbség volt a két csapat között. Négy góllal fordultunk a félidőben, de volt, hogy már öttel is vezettünk. A tét rányomta a bélyegét erre a meccsre, de ilyenkor, amikor éremért megy a küzdelem, nem szépen kell játszani, hanem eredményesen. Ez megtörtént.

- Mit szóltál a döntő végeredményéhez?

- A spanyolok végig vezettek, de azt mondom, hogy a döntetlen a végén igazságos volt. Kicsit olyannak értékelhetjük ezt a döntőt, mint amilyen az egész Eb volt: ha megnézzük, általában egy-egy gól döntött a legfontosabb meccseken. Nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny, az első nyolcban tényleg bárki bárkit megcsaphat. Volt is csapkodás - régen volt ilyen, hogy a négy csoportgyőztes nem jutott be a legjobb négy közé, de ez a folyamat utána is folytatódott. Úgy gondolom, az elődöntőnket illetően mi talán kicsit esélyesebbek voltunk, mint a spanyolok, ez is megfordult. Utána azt mondta mindenkit, hogy a spanyolok olyan jók, hogy bedarálják Montenegrót - az is megfordult. Tehát folyamatosan borult a papírforma. Mindenképpen büszkeséggel, boldogsággal tölt el, hogy ott vagyunk a legjobbak között, azon dolgozunk, hogy ezen a körön belül is a legjobbak legyünk.

Nyilván van ebben egy szerencsefaktor is, még az is számít, hogy azon a bizonyos napon ki hogy kel fel, de én úgy gondolom, hogy ezért a bronzéremért mi nagyon-nagyon-nagyon megdolgoztunk - úgy a stáb, mint a játékosok.

- Gondolom, minden ki nagyon örült a végén, nem láthattunk, hiszen még stream sem volt, nemhogy közvetítés...

- Persze, boldogság volt...

- Köszönöm a beszélgetést, gratulálok és jó utat kívánok haza!

 

A magyar válogatott

Grieszbacher Márk, Lampert Márk (kapusok),
Baksa Benedek, Bóbis Botond,  Dala Döme, Fekete Gergő, Fodor Olivér, Konarik Ákos, Schmölcz Norman, Szieben László, Szőke Benedek, Tóth Gyula, Vékony Ákos (mezőnyjátékosok)

A stáb tagjai:

Szövetségi edző: Horváth János.
Másodedző: Dávid Zoltán.
Kapusedző: Bors László.
Erőnléti edző: Horváth Tamás.
Csapatorvos: dr. Hangody László.
Videóelemző: Horváth Dániel.