FACEBOOK

"Márványba kellene önteni mindet"

"Márványba kellene önteni mindet"
hozzászólás, 2007.03.05.

Kemény Dénes stratégiát súgott, Kásás Tamás ugráltatta a bicepszét, Fodor Rajmund rajtkövön pózolt, Hajdú B. István felvételről sírt. A vízipólósok Győrben mutogatták atomtesüket.

Diapolo

Miután a dán parlament nemrég furcsa ötlettől vezérelve egyhangú szavazással nemzeti kinccsé nyilvánította a női kézilabdát, alighanem időszerű lenne átgondolni itthon is a kérdést, hogy a férfi vízilabda méltó helyre kerüljön az ország értékrendjében. A férfi pólósok Athénban nyolcadszor nyertek olimpiát, és négy év után egy országot összekovácsoló döntőben a szerbek ellen, a meccsen mindössze egyszer vezetve megvédték címüket.

Hódító habtestek

A válogatott huszonkét fős kerettel érkezett Győrbe, abba a városba, ahol eddig a sportágnak nem voltak hagyományai - még ha a '36-os csapat ott is készült a berlini olimpiára -, de az Indesit szponzorálta roadshowra így is kilátogattak vagy ötszázan a termálfürdő medencéjéhez. A pólós roadshow messze nem ugyanaz, mint a kereskedelmi tévék által szervezett agyatlanság, itt nem fényezik és tömjénezik a szappanoperák játékosait: itt játszanak egy keményet a közönségnek.

A strand legjobb nője - szőke volt, formás, és bővített mondatokat is el tudott mondani - valószínűleg megérezte, hogy negyed hat táján már nem ő lesz a fő látványosság, mert megérkeztek a pólósok, és sokkal kevesebb szempár szegeződik óhatatlanul rá. Elpakolta hát a megsértett hiúság fekete kígyóját, felöltözött, és ha nem is dúlva-fúlva, de távozott.

A fiúk kicsit unottan, de figyelmesen végighallgatták a mestert, Kemény Dénest két nagy fa árnyékában ülve, aki elmondta, mit vár el tőlük az egymás elleni meccsen, milyen odaadással kell küzdeniük azért, hogy bekerülhessenek a legjobb tizenháromba, akik ott lehetnek a világbajnokságon.

Vetkőzés, nedvesítés

Fél hat körül pedig megindult a gárda, és a nézőközönség általános örömére megszabadultak köpenyeiktől. A vízben addig zajló mérkőzés innentől kezdve senkit sem érdekelt, mereven figyelték a törzskörzést.

A lelkes rajongók folyamatosan fényképezték Kásásékat, akik közül néhányan megugráltatták bicepszeiket, majd gyorsan beugrottak a vízbe. "Márványba kellene önteni mindet" - mondta egy férfi, majd a szájához kapva elhallgatott, miután többen döbbent tekintettel néztek rá.

A bemelegítésnél az egyik legnépszerűbb gyakorlat az volt, amikor társuk vállán nyomták ki magukat, és kicsit esetlenül buktak előre a vízbe, majd néhány műúszó elemet is bemutattak. (Igaz orrcsipesz nem volt náluk.)

A városi sportigazgató köszöntője rövidre és velősre sikeredett, és nem esett egyik kollégája korábbi hibájába, aki az olimpiát méltató beszédében azt találta mondani, ez egy nagy és hosszú esemény. Ezt érzékeltetendő egy hasonlatot is használt: "Az olimpia hosszabb, mint a százéves háború."

Aztán még nevetett egy jót a közönség Hajdú B. István riporter a győztes olimpiai döntőt lezáró, elcsukló hangon előadott és felvételről bejátszott mondatán: "hát kérem, sohasem hittem volna, hogy tizenhárom fürdőgatyás férfi fakaszt könnyekre."

Víz alatti trükkök

Negyed hétkor elkezdődött a baráti hangulatú meccs, de a centert többen nagyon megsajnálták, mert néha csak másodpercekre tűnt fel a víz alól. "Juj, ez most nagyon fájhatott neki" - mondta félszegen Molnár Tamás egyik rajongója. Volt még néhány finomság, Kiss Gergő bombái, Kásás büntetője, Szívós kiemelkedése térdig, Madaras "istenvagynorbi" eleganciája. A pomponos lányok profi módon örültek a góloknak, a hetven százalékban női közönség pedig lelkes amatőrként sikongatott hozzá.

Többen viszont alig várták, hogy vége legyen a meccsnek, mert ők már alig bírtak magukkal, alá akarták íratni a világklasszisokkal a frissen vásárolt vízilabdát, egy fotót akartak Kásás "Rahannal", és nyilván szívesen megmártóztak volna vele, pláne, hogy Oroszlán Szonja hiányzott a partról. Ám nekik is be kellett érniük annyival, hogy a pólójukra autogramot adott.

Fodor Rajmund az ötös rajtkőre ülve - kábé fél órán át - várta a fotókra jelentkezőket, majd amikor már mindenki kielégült, felpattant, és a csapattal együtt távozott, hogy pénteken Hódmezővásárhelyt és Kecskemétet, majd végül Kazincbarcikát is bevegyék vasárnap. Aztán július végén Montrealt, 2008-ban pedig Pekinget, 2012-ben a még kijelöletlen helyszínt, és így tovább, amíg világ a világ. És még csak nem is fordulnak hátra a nyeregben.

Író: Ághassi Attila (www.velvet.hu)