FACEBOOK

Jó, hogy Hosi szólt: ,,Lehet mosolyogni!,,

Jó, hogy Hosi szólt: ,,Lehet mosolyogni!,,
hozzászólás, 2017.08.07.

Török Béla öt év után került vissza a válogatottba - kíváncsiak voltunk, hogy élte meg ezt a nyarat. Még nem jön a szájára az a kifejezés, hogy "ezüstérmet nyertünk", de talán annak is eljön az ideje. vlv-interjú.

Diapolo

Támogatónk a HerbaDoctor

TÖRÖK BÉLA a vlv-nek:

- Hogy értékeled egy héttel a vb után, mennyire lesz ez az esemény maradandó élmény?

- Maradandó élmény lesz, az biztos, mindazt, ami két héten át történt velünk, egy dologgal lehetett volna felülmúlni, ha meg is nyerjük a vb-t. Az biztos, hogy mindig úgy fogok ezekre a napokra visszaemlékezni, mint életem egyik legszebb időszakára.

- Sokáig nem voltál válogatott, aztán megkaptad Tomitól a meghívást. Feltűnt nekem, hogy még csak keret volt, nem csapat, de nagyon biztos voltál abban, hogy benne leszel a tizenháromban, ez tükröződött a nyilatkozataidból is. Mire épült ez a magabiztosság?

- Egyrészt azt gondolom, hogy sokat tettem ezért, hogy ide kerüljek. Rengeteg melót fektettem bele, s a klubom is minden létező feltételt megteremtett a számomra, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Természetesen kellett egy kis szerencse is és most mát elárulom, tudatos volt az a fajta kommunikáció, amit alkalmaztam. Kicsit talán ennek is szerepe volt abban, hogy sikerrel vívtam meg a harcot a csapatba kerülésért.

- Úgy érzed, hogy az önbizalmad rovására ment volna, ha nem sugárzol ilyen magabiztosságot?

- Lehetett volna így. Ez nem azt jelenti, hogy egy pillanatra is elvesztettem volna a hitet abban, hogy helyem lesz a csapatban, inkább amolyan "tudatos önbecsapásnak” nevezném ezt a kommunikációt, bár így utólag ezt a kifejezést nem lehet használni, hiszen mégiscsak ott voltam a csapatban és döntőt játszottunk! Ez azért nem lehet véletlen.



- Amikor még a csapatba kerülésért folyt a harc, te mire számítottál, arra, hogy bekk leszel?

- Igen. Bekként készültem, illetve arra számítottam, hogy nagyon stabil, olyan jó védekező játékosként tudok bekerülni, aki képes arra is, hogy gólokat lőjön. De az az igazság, egy pillanatig nem érdekelt volna az sem, ha cserekapusként vesznek számításba. Ott akartam lenni ezen a világbajnokságon, akárhogy is.

- Betakarod a kapu nagy részét, az igaz... Amikor kialakultak a szerepek, ahhoz mit szóltál, hogy egy picit „jolly joker” feladatkört kaptál?

- Azért volt már ilyen típusú játékos korábban is a válogatottban, nem is kell messze menni, Märcz Tomit is ilyennek tekintette mindenki. Tény, hogy én magam is szeretem magamat olyan típusú játékosnak gondolni, aki több poszton is használható, ahol éppen szükség van rá, ott segít a csapatnak. Ha bekkelni kell, bekkelek, s remélem, a válogatottban is eljutok arra a szintre, hogy a góljaimmal is rendszeresen segítsem a csapatot. Ezen a téren egyelőre még kicsit elégedetlen vagyok magammal.

- Több gólt szerettél volna lőni?

- Leginkább azt gondolom, hogy a döntőben kellett volna többet segíteni, már csak azért is, mert ott valahogy éreztem is magamban ehhez az erőt.



- Térjünk vissza a vb elejéhez. Hogy élted meg az egészet? Akkor már lenyugodva, hiszen csapattag vagy, jöttek a csoportmeccsek. Ezekre hogy emlékszel vissza?

A világbajnokságon készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.



Canon Webáruház

- A vb-t megelőző időszak számomra sokkal nagyobb stresszt jelentett, még akkor is, ha a csapatba kerüléssel nem nyugodtam meg, hiszen nem ez volt a cél. Tudtam, hogy olyan csapat része vagyok, amely bármire képes lehet, és ez így is volt, gondolom, ezt bizonyítottuk. Próbáltam úgy kezelni a vb-t, ahogy a felkészülés időszakát, legalábbis abból a szempontból, hogy mindig a soron következő feladatra koncentráltam, napról-napra, meccsről meccsre, edzésről edzésre haladtam előre, mert ez a járható út. Nem mondom, hogy néha nem gondoltam előbbre, de ezeket a gondolatokat mindig elhessegettem. Tudtam, hogy ha nem csak a következő feladatra koncentrálok, hanem arról ábrándozom, hogy gólt lövök a vb-döntőn, akkor ez biztosan nem fog sikerülni.

- Mi maradt meg leginkább a csoportmeccsekről az emlékeidben?

- Az ausztrálok elleni mérkőzés volt életem első világbajnoki meccse, s rögtön két gólt is lőttem. És mint később kiderült, az a két gól nemcsak nekem volt fontos, hanem az egész csapatnak. A csoportelsőséghez minden egyes találat kellett. Legjobban egyébként az olasz-ausztrál meccs alatt izgultam, ez vitán fölül áll, az a találkozó döntött a sorsunkról.

- Szerinted is megérdemeltük a csoportelsőséget?

- Meg. Én azt gondolom, hogy megküzdöttünk érte. Azt mondtam a francia meccsünk előtt, hogy ez nyilván egy rossz szituáció, hogy nem tehetünk már semmit azért, hogy csoportelsők legyünk, de mi már megtettünk mindent, amit lehetett. Amikor félidőben 8:2-re vezettek az olaszok az ausztrálok ellen, piszkosul nem voltam nyugodt, de újra csak arra gondoltam, azzal, hogy 13:3-ra vertük Ausztráliát, mi megtettünk mindent, jobban nem is tudtuk volna megverni őket. Igen, azt gondolom, hogy megérdemelten lettünk csoportelsők.



- Az oroszok elleni negyeddöntő nagyon sima volt. Simább, mint gondoltad?

- Igen. Nekem az volt talán a legnagyobb izgalommal várt mérkőzés az egész vébén. Nagyon izgultam, mert bár tudtam, hogy jobbak vagyunk az orosz csapatnál, s ennek ki kell jönnie, a tétből fakadóan nehéznek nézett ki az a meccs. Nem is tudom elképzelni, mi lett volna, ha valami miatt nem jutunk a négybe, szerencsére nem is kell. Azt gondolom, hogy ott azért erőt is demonstráltunk.

- Jöttek a görögök, és valahogy az volt a levegőben, hogy nem lehet probléma. Te hogy készültél erre?

- Bennem egy pillanatig nem volt kétség - bár most utólag elmondva ez nyilván másként hangzik. De akkor is mondtam, talán Manónak, hogy biztos vagyok abban, túljutunk a görögökön. Talán az első negyed volt zötyögős, de az egész meccsen összesen öt gólt kaptunk, amit Viktor és az egész csapat művelt, az teljesen egyértelművé tette a győzelmet és én már a meccs előtt is ezt éreztem magunkon.

- Hogyan hatott rád a hazai közeg? Feldobott vagy inkább bénított ez a hangulat, amit produkáltak a nézők?

- Azt gondolom, hogy rám is és az egész csapatra is pozitívan hatott a közönség. Egy pillanatig sem éltem meg nyomásként, kivéve amikor a média képviselői megkérdezték, hogy milyen nyomás van, akkor gondolkoztam el egy másodpercig, hogy van-e itt egyáltalán "nyomás" és megállapítottam, hogy nincs. Csak pozitív élményeim vannak, az a mindenen túlmutató szeretet valami egészen elképesztő volt. Nyilván sportolóként meccs előtt és meccs után tudunk ezzel foglalkozni, mert meccs közben nincs idő, illetve aki ezzel foglalkozik, az nem fog nyerni. De minden edzés a Margitszigeten, minden egyes bemutatás olyan pluszt adott, hogy - mint említettem a görög meccs kapcsán - nem is volt kétséges, hogy nekünk azon az adott napon győznünk kell.



- Neked volt valamilyen különleges élményed, olyan dolog, amire biztosan vissza fogsz emlékezni évek múlva is?

- Nem nagyon szeretnék kiemelni egyet. Rengeteg üzenetet kaptam, hosszabbakat is, olyanokat, amelyek nagyon szívhez szólóak. Ezek mindig kedves emlékek lesznek a számomra.

 - Jött a döntő. Nem volt benned egy kis félelem?

- Nem volt bennem ilyen. Egy pillanatig nem éreztem azt, hogy bármi probléma lehet. Mivel úgy készültem a világbajnokságra, hogy mérkőzésről mérkőzésre "élek", bizonyos szempontból nekem  ez is csak egy meccs volt, ugyanolyan, mint bármelyik korábbi. Még mondogattam is magamnak előtte, hogy ez egy vb döntő, tehát azért valamit talán másként kellene csinálni, de az volt a tapasztalatom, hogy nem kell semmit másként csinálni.

- Hogy zajlott a meccs? Nagyon elmentek, 0:4 egy negyed alatt. Csendben volt a közönség…

- Nyilván így nem lehet egy meccset elkezdeni. Az, hogy mi 0:4-ről visszajöttünk 4:4-re, olyan energiákat emésztett fel, hogy a végén már nem sikerült újra egyenlíteni. Nem is az a baj, hogy bekaptuk azt a bizonyos két gólt, mert ez benne van a meccsben, hanem hogy ilyen demoralizáló gólok voltak. Ez sokkal jobban bántott engem személy szerint, főleg, hogy az egyik rólam pattant be. Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy a legjobb szándék vezérelt, amikor blokkolni akartam. Most is azt gondolom, Viktor megfogta volna azt a lövést, ha nem nyúlok bele, de nem lehetett tudni, hogy megpattan és ezzel a balszerencsés góllal 4:6 lesz. Én úgy éreztem, hogy ha 4:4 után mi lőjük a következő gólt, akkor átfordul a meccs, és onnan a horvátoknak kellett volna olyan erőket mozgósítani, amikre nem tudom, hogy képesek lettek volna-e. De sajnos ezt soha nem fogjuk megtudni.

- Mennyi ideig tartott a csalódottság? Mikor tudtad értékelni az ezüstérmet?

- Nekem nagyon nehéz volt a meccs után, tényleg a könnyeimmel küszködtem, de aztán, amikor mentünk a dobogóhoz, Hosi megszólalt és azt mondta: "Lehet mosolyogni!". És akkor arra gondoltam: lehet, hogy most pokolian rosszul érzem magam, de nem akarok egy életen át olyan fotókat nézni, amiken szomorúan állok az eredményhirdetésnél, hogy átvegyem a világbajnoki ezüstérmet. Úgyhogy magamra erőltettem egy mosolyt. Teljes szívből még nem tudom, de kezdem egyre jobban értékelni azt, hogy világbajnoki döntőt játszottunk. Ma még nem tudok úgy fogalmazni, hogy "ezüstöt nyertünk", de valószínűleg ennek is eljön majd az ideje. Remélem, hogy eljön. Ebben sokat segítene, ha elérnénk olyan eredményeket, amelyek elhomályosítják számomra és a csapat számára is ezt a budapesti ezüstérmet...

- Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Kerbi)


A VLV VB-ALOLDALA A TORNA TELJES KRÓNIKÁJÁVAL, EREDMÉNYEKKEL, JEGYZŐKÖNYVEKKEL

A VB-T ÉRTÉKELŐ VLV-INTERJÚK:

Märcz Tamás: ,,Lelki tragédiát okozott volna, ha nem jutunk négybe,,

Varga Dénes: ,,Tokióra éppen jó életkorban leszek,,

Vámos Márton: ,,Magyarország most jelesre vizsgázott,,