FACEBOOK

Kettős ünnep Märcz Tamásnak - Kezdődik a budapesti vb-kaland!

Kettős ünnep Märcz Tamásnak - Kezdődik a budapesti vb-kaland!
hozzászólás, 2017.07.17.

Vb-rajt előtti helyzetkép. Hol áll a csapat? Mik az erényeink, mi jellemzi majd a játékunkat? Hogy kezeli a stáb a hatalmas várakozás okozta nyomást? Milyen a budapesti világbajnokság mezőnye? Végül pedig: üzenet a szurkolókhoz. vlv-interjú az éppen születésnapos, ma 43 éves Märcz Tamással.

Támogatónk a HerbaDoctor

MÄRCZ TAMÁS a vlv-nek:

- Hogy látod? Készen van a csapat? Vagy kellenek még a csoportmeccsek a teljes összeálláshoz?

- A csoportmeccsekre készen vagyunk. Arra számítok, hogy ezek a további fejlődésünk szempontjából hasznosak lehetnek, mert éles, igazi tétmeccseken edződhet még a csapat és nehéz ellenfelek jönnek. Már az első is az, nemcsak azért, mert egy világverseny első mérkőzése lesz, hanem azért is, mert Ausztráliának talán most kevesebb a vesztenivalója mint korábban, bár a magyar csapat ellen korábban is felszabadultan játszhattak. Az olaszok elleni szerdai meccs pedig kimondottan nehéznek ígérkezik - látván az idei eredményeiket meg a játékukat. Nem baj, ahogy korábban is mondtam, szerintem az egyik leghasznosabb, "építő" meccsünk lesz az olasz, az eredménytől függetlenül.

- Megszilárdult-e az a kép, amit gondoltál, elképzeltél a vb kezdetére? Hogy mit fog játszani ez a csapat, mi lesz az erénye, mi az, amiben dominálni tud a meccseken?

- Úgy látom, hogy nagyon stabil lett a védősor. A két védő mellett van két másik olyan játékos, Hosnyánszky Norbert és Török Béla, aki föl tud vállalni ilyen szerepeket, sőt még Erdélyi Balázst is ide sorolhatom. Minden szempontból nagyon stabilnak érzem a hátsó falat, ezen az ellenfelek nehezen fognak tudni áttörni. Ráadásul az ellenfél labdavesztése után nagyon gyorsan tudunk megindulni előre, nagyon sokszor benne lesz a lefordulás lehetősége az adott helyzetben, s ez azoknak a védekezési módoknak köszönhető, amiket játszottunk az utóbbi időben. Kár is lenne nem kihasználni az ilyen lehetőségeket, hiszen van négy-öt olyan gyors játékosunk, akik kifejezetten szeretik ezeket a szituációkat, gyakorlatuk van, azonnal felismerik, ha lehet indulni.



- Volt olyan időszaka a felkészülésnek, amikor az emberelőnyös játék nem nagyon ment, és arra kifejezetten "rágyúrtatok". Sikerült ezen a téren előrelépni?

- Úgy láttam, hogy igen. Nagyon nagy lépésekkel mentünk előre a legutóbbi tíz napban, a csapatkiválasztás óta. Sokkal dinamikusabb és gyorsabb lett, még annál is látványosabb volt ez a fejlődés, mint amit reméltem. Persze, meglátjuk majd, hogy ugyanígy megy-e, ha egy éles meccsen játszunk, s gyorsan érkeznek felénk az ellenfelek. Most úgy érzem, sikerült megteremteni egy fontos egyensúlyt, nyugodtak is tudunk maradni, de mégis, képesek vagyunk belevinni a gyorsaságot a játékba. Természetesen az is nagyon fontos, hogy az adott pillanatban jó helyzetfelismeréssel megfelelő döntéseket hozzanak a játékosok, ez különösen az emberfórok megjátszásában lehet sorsdöntő.

A figurák megvannak, talán egy picit egyszerűsítettünk azokhoz képest, amikkel az év elején elindultunk, mert úgy láttam, hogy ha egy kicsit egyszerűbbek a fórok, akkor sokkal dinamikusabban jár a labda és jobban ki tudnak bontakozni a játékosaink. Emiatt tehát módosítottunk a figurákon, viszont elértük azt a gyorsaságot, sebességet, amit szerettem volna. Nem mondom, hogy nincs benne még javulási lehetőség, de ez megtörténik még menet közben, azt gondolom, ahol most tartunk, az már sokkal jobb szint, mint ahol voltunk két héttel ezelőtt. 



- Számomra az elmúlt fél évben két játékosnyilatkozat szemléltette emlékezetesen a "Märcz-féle" törekvéseket, illetőleg a csapat helyzetét, s ez a két megnyilatkozás kicsit össze is függ tartalmi szempontból. Vámos Marci mondta, hogy nálad nagyobb tér nyílik az egyéni képességek hasznosítására, az improvizatív játékra. Dumi pedig azt mondta a Benu Kupa után (amelynek meccseit, ugye, a partról nézte, tehát kívülről látta a társakat), hogy ő úgy látja, még egy kicsit le kell tisztázni a fejekben, hogy kinek mi a szerepe, illetve bizonyos taktikai elemeknél mit célszerű csinálni. Az egyéni teljesítmények és a csapatjáték összefüggését hogy látod most?

- Valóban van bizonyos fokú "egyéni mozgástér" a játékában, de ez nem mindenkire vonatkozik és nem mindenkor. Vannak játékosok, akiknek a "kötelezőket" kell hozniuk a mérkőzések alatt. És van egy-két olyan játékos, akinek picit nagyobb a tere. Védekezésben egy-két játékosunk nagyon jól felismeri azokat a nem várt helyzeteket, amikre villámgyorsan tud reagálni. Ilyen Dumi, akit nem kell belekényszeríteni egy nagyon szoros taktikába, mert az ő zsenialitása bármikor húzhat egy váratlant a védekezésben.

Támadásban szintén két-három játékosnak van lehetősége a szabadabb játékra, arra, hogy kibontakozzon, felszínre hozza az egyéni képességeit és akár szintén húzzon egy váratlant. De azért a fő vonalakhoz ragaszkodni kell. Dumi meglátása, azt gondolom, helyénvaló volt, és helyre is tettünk itt az utóbbi tíz napban egy pár dolgot azzal kapcsolatban, hogy kinek mi a kötelessége, mi a szerepe és mi az, amihez ragaszkodni kell, mik azok az alapmozgások, amiket pontosan kell végrehajtani, amiken belül lehet esetenként egy-egy váratlan húzás. Én úgy érzem, hogy a játékosaink nem igazán vannak ehhez hozzászokva. Évek óta úgynevezett "magyaros vízilabdát" játszanak, nagyon nehezen tudnak váltani egy ennél sokkal kötöttebb vízilabda felé, s ha ebbe belekényszerítjük őket, nem is biztos, hogy azzal eredményesebbek lehetünk. Úgy látom, hogy most megvan az egyensúly a "kötelező gyakorlatok" és a "szabadgyakorlatok" között, s ez egyelőre eredményes. De még egyszer hangsúlyozom, fontos, hogy bizonyos dolgok nagyon pontosan legyenek végrehajtva. Azért a hátrányos és az emberfóros megjátszások figurái eléggé adottak. Hogy kinek merre kell tartania, a kapufás játékos mozgása milyen - ezekben nincsen szabadság.

A "szabadsággal" kapcsolatban megemlítem, hogy az edzések részeként adok olyan lehetőséget, hogy mindenki a saját dolgait gyakorolja, egy kicsit önképző jelleggel. Az utóbbi egy hétben ez rendszerré vált, az utolsó tíz perc erre szolgált. Azt gondolom, hogy ha ezt az időszakot hasznosan töltik, attól mindenki jobb lesz, egyes technikai elemek automatikussá válnak, s a játékosok önbizalma is erősödik. 



- A vb kapcsán, mivel itthon van a verseny, a megszokottnál sokkal nagyobb hangsúlyt kap a környezettel, a külső hatásokkal, a lelki tényezőkel való foglalkozás. Mire kell figyelnetek ilyen szempontból?

- Egyelőre nagyon jól tudtuk tartani a kellő távolságot a sajtóval és a közönséggel is. Úgy érzem, hogy ki is szolgáltuk a sajtó képviselőit, de nem vittük túlzásba a "szereplést". Úgy látom, hogy ezen a téren sikerült egyensúlyt teremteni, a különleges helyzet, hogy itthon vagyunk és nagy a várakozás, az érdeklődés nem zavarta a játékosokat, nyugodtan tudtak eddig dolgozni.

A világbajnokságon készülő vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.



Canon Webáruház


Az biztos, hogy most más fázisba lépünk. Szabályozva van, hogy miként lehet velünk kapcsolatba lépni. Elképzelhető, hogy egy-egy szünnapon "sajtófélórát" tartunk, amikor találkozhatnak a média képviselői a játékosokkal. Ugye, meccsek után ott a mixed zóna, ahol a sajtó képviselői rövid kérdéseket tudnak feltenni a játékosoknak. Ezt is igyekszünk szabályozni, s próbáljuk "megvédeni" a játékosokat a folyamatos interjúkérésektől, mert most nem feltétlenül ez a legfontosabb feladatuk. Forgatjuk majd a meccsek után nyilatkozó játékosokat, nem mindig ugyanazok fognak szerepelni a kiírt sajtótájékoztatókon.

Ami az internetet illeti, megbeszéltük, hogy mi az, amit ki kell zárni, amire nem szabad energiát szánni a következő időszakban. Szeretném, ha saját maguk és a szakmai stáb véleményére hagyatkoznának a játékosok a teljesítményük megítélését illetően, mert ez biztos, hogy reálisabb képet ad, mint amit máshonnan kapnak majd, legyen szó akár pozitív, akár negatív külső értékelésről. 

- Mit fogtok csinálni az együtt töltött időszakban az edzéseken, meccseken kívül? Lesznek közös programok?

- Ennyire még nem szaladnék előre. Természetesen fogunk többször beszélgetni együtt, ebbe, ha szükséges, be fogjuk vonni a mentáltrénerünket is - elképzelhető, hogy csak mediátor szerepben, mint ahogy ez már korábban is történt. Azt szeretném, hogy a csapat minél többet legyen együtt, beszélgessenek, legyenek nyitottak egymás felé a játékosok, és ha van gondjuk, akkor azt beszéljék meg. Nem szabad, hogy bármiféle konfliktus bennük maradjon, fontos, hogy a keletkező feszültségek minél gyorsabban oldódjanak fel. Feszültségoldó, kikapcsolódást segítő programokat pedig majd kitalálunk akkorra, amikor azoknak helye és ideje van, most még nem kell erről beszélni.

- A nemzetközi mezőnyt hogy látod? Ez a mezőny a mi most elérhető játékszintünkhöz képest milyen?

- Úgy gondolom, hogy az ezzel kapcsolatban korábban elmondottak továbbra is érvényesek. Szerbia talán egy szinttel feljebb van, mint az egész mezőny. Egyrészt együtt is van a csapatuk, tényleg egy jó generáció fut most a szerbeknél. Ennek ellenére látható volt, akár a Világligán is, hogy egy jól összeszedett, precíz és jó játékot játszó olasz csapat azért rendesen zavarba tudta hozni a szerbeket is, hiszen 5:1-es hátrányuk volt ott a második negyed körül és csak kínkeservesen tudtak győzni.



Én azt mondom, hogy nincs verhetetlen csapat, de vannak esélyesebbek, meg kevésbé esélyesek. Az biztos, hogy nagyon egységesnek és erősnek tűnik az olasz, a szerb és a horvát csapat. Bízom abban, hogy bármelyikkel fel tudjuk venni a versenyt, de nagyon vigyázni kell, mert az Egyesült Államok is rendkívül lendületesen játszik, s ugyanez igaz az oroszokra. A spanyolt és a görögöt "magunkon éreztük" a közelmúltban, ők nagyon közel vannak hozzánk, gyors pontos, korszerű vízilabdát játszanak, veszélyes ellenfelek lehetnek, ha nem figyelünk oda, még akkor is ha ezek ellen a csapatok ellen mindenképp esélyesként szállhatunk vízbe.

Szóval úgy látom, hogy nagyon együtt van a mezőny a szerbek mögött, továbbra is. Azon fog múlni egy-egy mérkőzés kimenetele, akár a csoportban, akár a keresztbe játszásoknál, hogy ki az, aki aktuálisan "jobban érkezik" az uszodába, mentálisan, fizikailag, az önbizalom terén éppen ki erősebb, ki az, aki jobban viseli a stresszt. Lehetnek itt meglepetéseredmények is, szerintem.

- Szövetségi kapitányi pályafutásod kiemelkedő állomása az első vb-meccs, s ez éppen a születésnapodra esik. Vajon milyen érzés ez?

- Érdekes véletlen ez az egybeesés és kicsit viccesnek tartom, hogy pont így alakult, bár számomra most fontosabb maga a meccs, mint a születésnap, utóbbiból már jó párat megéltem, előbbiből viszont még egyet sem. Nagy születésnapi bulikat egyébként nem szoktam tartani, de egy ilyenfajta vízilabdaünnep, mint az első mérkőzésünk mintegy 8 ezer néző előtt, mindenképpen szép bemutatkozás lehet a csapatnak, nekem pedig különleges pillanat. Nem is kell hozzá más, csak egy győzelem, aminél szebb ajándékot nem is várhatok. Ehhez viszont komoly meccs vár ránk az ausztrálok ellen, akik nem fogják megkönnyíteni a helyzetünket, ők biztosan nem engem ünnepelni jönnek.

- Van-e még bármi, amit el szeretnél mondani, de nem kérdeztem?

- A jegyeladásokból biztosan tudni, hogy telt házasak lesznek a mérkőzések, ami külön öröm a számunkra. És nagyon fontos lesz a szurkolók buzdítása! Azt kérem mindenkitől: legyenek türelmesek. Ez egy nagyon hosszú világbajnokság, legyenek ott végig a csapat mögött, bármilyen helyzet adódik, bárhogy is alakul egy mérkőzés eleje, közepe, vége. Én bízom a csapatban, és tudom, hogy a játékosok is bíznak magukban. Ha ez a kölcsönös bizalom a szurkolók és a csapat között is meglesz, akkor szerintem kívülről óriási segítséghez jutunk egy esetleges sikeres szerepléshez. Előre is köszönöm mindazt, amit várhatóan kapunk majd a szurkolóktól a következő két hétben!

- Isten éltessen sokáig! Köszönöm a beszélgetést!

(Lejegyezte: Monoki Nikolett)