FACEBOOK

Vészharang - Mi lesz veled, vízilabda?

Vészharang - Mi lesz veled, vízilabda?
hozzászólás, 2017.07.11.

Lesújtó képet fest szeretett sportágunkról az az összehasonlítás, amelyet egy sportgazdasági blog készített a közelmúltban. A legeredményesebb, s világsztárok sorát foglalkoztató vízilabdaklubok költségvetése meg sem közelíti a labdarúgásban jellemző szintet, de még a kézilabda is messze jár a pólótól. Vigyázat! Írásunk a gazdasági elemzés ismertetése során - a vlv-n nem megszokott módon - váratlanul publicisztikába fordul!

Diapolo

A sportbiznisz.blog.hu több úgynevezett élménysportág csapatainak helyzetét vizsgálta meg a közelmúltban a fellelhető nyilvános források (céges beszámolók, TAO-kérvényekhez beadott tervek, stb) valamint saját kezdeményezésre beszerzett információk alapján.

A vízilabda területén a négy vezető élcsapat anyagi, költségvetési helyzetét vette górcső alá a blog, s mivel tudjuk, hogy ez a négy csapat (a Szolnok, az Eger, az OSC és az FTC) kimagaslik a mezőnyből, elmondható, hogy a klubvízilabda elitjéről nyerhetünk képet, ha elolvassuk a blog elemzését.

Érdemes megjegyezni (amire a szerző maga is több helyen utal), hogy rendkívül eltérő az egyes klubok által nyilvánosságra hozott információk "mélysége". Több fogalom nem tisztázott, számunkra kérdőjeles az "értékesítési bevétel", valamint az "egyéb bevétel" fogalma, pedig ezek olykor jelentős tételek. Szintén az "irányadó jelleget" erősíti, hogy az elemzés részben TAO-kérelmek összegzésén, az ezekben szereplő adatok felhasználásán alapul vagyis nem tudható, hogy a 2016-os tervekből mi valósult meg, mik a tényleges értékek egy-egy területen.

Az arányok és az irányok mindenesetre jellemzőek. Ezek alapján megállapítható, hogy a legerősebb gazdasági háttérrel évek óta a Szolnok rendelkezik, s bár a klub költségvetési kerete éppen 2016-ra csökkenésbe fordult (pedig ebben az évben indult az a szezon, amelyben Cseh Sándorék minden tornát megnyertek, ahol elindultak), a szolnokiak mintegy 700 millió forinttal gazdálkodhattak,  míg a másik három élklub össz-költségvetése volt 800 millió.

A gazdálkodási forrásokat illetően a látvány-csapatsport támogatás, a TAO és az önkormányzati támogatás szerepe a legjelentősebb, s az úgynevezett "egyéb bevételeké", amelyek szponzorpénzeket jelenthetnek, a Fradi esetében pedig az anyaegyesület támogatását. (Érdekesség, hogy a blog megjegyzi: a 2017-es terveket tekintve kiviláglik az FTC előrelépési szándéka, ugyanis erre az évre tervezett 415 milliós költségvetési kerettel a második helyre lépett előre, megelőzve az Egert és az OSC-t.)



Ami nem vet jó fényt a vízilabdára, az a más látvány-csapatsportokkal való összehasonlítás. Természetesen a labdarúgás helyzetével nem érdemes összevetést tenni, hiszen az nem sport, az foci. (Annyit mégis megemlítünk, hogy a jelenlegi világelső Szolnok gazdálkodása körülbelül a foci NB1-es Gyirmót és Mezőkövesd szintjén van - mindkét csapat sikeresen kerülte el a kiesést a szuper színvonalú első osztályból, a Szolnok pólócsapata, ugye, bajnokságot, Magyar Kupát, Szuperkupát és Bajnokok Ligáját nyert...)

Nagyon kinyílt az olló, rendkívül nagy lett a különbség mondjuk a kézilabda és a vízilabda vezető klubjainak költségvetése között. A BL-bronzérmes Veszprém 2016-ban 2,68 milliárd forinttal gazdálkodott, ez valószínűleg nagyságrendileg körülbelül annyi, de legalábbis nem sokkal kevesebb, mint amennyi az első osztályú pólós klubok költségvetése volt - összesen. A minőséget tekintve azonos lehet a mérce, világklasszisok itt is, ott is - csak a két sportág helyzete más.

A nemzetközi sportirányítás törekvéseit nézve kettős érzés van az emberben. Egyrészt láthatóan "hajtanak a pénzre", ma már a BL-torna lebonyolítása kapcsán elmondható, hogy az első selejtező ráúszása sem indul el és a LEN már horribilis összegekkel gyarapodott, mert több évre előre pénzért adta el a főtáblás helyek nagy részét, továbbá a final six rendezési jogát. Ezt azonban kevéssé érezni a "visszaosztásnál", jellemző, hogy az idei 12 főtáblás csapat összdíjazása a 290 ezer eurót sem érte el (a győztes Szolnok 50 ezer euróval gazdagodott), míg a kézilabdában a BL legjobb négy csapata egymillió eurón osztozott úgy, hogy a győztes 500 ezer eurót kapott. Ezek ijesztő nagyságrendi különbségek és azt mutatják, hogy nemcsak a sportág marketingjével van baj, nem kizárólag az örökös szabályviták okoznak gondok, a belterjesség egyre szűkebbé teszi a lehetőségeket, mind nagyobb lesz a különbség a vízilabda és a többi "látvány-csapatsport" helyzete, gazdasági értéke között.

Ami a magyar szövetség gazdálkodását illeti, szerettünk volna adatokra támaszkodva következtetéseket levonni, de erre nincs mód. Az MVLSZ évi rendes közgyűlésére kötelezően elkészítendő beszámolókat ugyanis nem hozták nyilvánosságra. Hiába kértük a dokumentumokat a közgyűlés előtt a fórum helyszínén, azt a választ kaptuk, hogy nyilvánosak ugyan, de majd csak akkor, ha elfogadta azokat a közgyűlés. (Tiltakozásunk csendes jeléül nem készítettünk tudósítást az eseményről, ami nem rázta meg a pólós közvéleményt :-) ). Nos, a közgyűlés minden, szavazásra bocsátott kérdést egyhangúlag fogadott el, de a dokumentumok azóta sem jelentek meg a szövetség honlapján. A közgyűlés jegyzőkönyve sem, ami szintén "kötelező dokumentum".

Sok jel mutat arra, hogy az MVLSZ vezetése a felelős gazdálkodás jegyében "két kézzel fogja a pénzt". Szerénytelenül megemlítjük honlapunk szövetségi támogatásának megszüntetését, de sok példát láttunk a hétköznapokban is arra, hogy a pazarló gazdálkodás messze áll a sportág hazai irányítóitól. (A miskolci válogatott összetartás esti kétkapuját követően waterpolo.hu-s kollégáinknak haza kellett utazniuk Budapestre, hogy másnap korán reggel visszamenjenek Miskolcra az utolsó edzőmeccsre, szállást ugyanis nem finanszírozott a "kenyéradó".)

Az is hírlik, hogy a tavalyihoz hasonló módon idén sem kapnak külön juttatást a szövetségtől a válogatott nyári felkészülésében részt vevő sportolók. A Gerevich alapítvány jutattását élvezik, amit a szövetség oszt szét, de más köze nincs hozzá, az utalás sem tőlük érkezik, hanem az "emberminisztériumból". Az MVLSZ célprémiumot tűzött ki, ahhoz jó eredményt kell elérni a világbajnokságon. Ez korábban, hosszú-hosszú éveken át nem így történt. A válogatottak havi fizetést kaptak, s cserében mindenféle kötelezettséget is vállalniuk kellett. (Természetesen a kötelezettségek maradtak, csak a folyamatos anyagi ellenszolgáltatás tűnt el a szövetség részéről...) És ha valaki most csodálkozna ezen a felvetésen, kénytelenek vagyunk megjegyezni: itt profi sportolókról, azok közül is a legjobbakról, az egész ország által nagyon várt nyári esemény főszereplőiről van szó. Ha a magyar színekért küzdve megsérülnek és klubjukban (amely megélhetésüket biztosítja) nem tudnak játszani, egzisztenciájuk kerülhet veszélybe. Az is visszás, hogy ha jó tudjuk, a stábtagok fizetést kapnak a felkészülési időszakra, tehát más státuszú, más megbecsülésű munka folyik a parton és a medencében.

Szóval a szövetség spórol. Nem egészen világos, hogy miért, hiszen 2016-ban milliárdos nagyságrendű "talált pénzhez" jutott - a Szerencsejáték Zrt. vonta be támogatási körébe a pólót. Ennek árát a klubok fizetik meg, év közben elsősorban ők szolgáltatnak, a "természetesen" nem nyilvános szerződésben foglalt arculati elemek felvonultatásával, azokkal a bajnoki meccsek után kötelezően megrendezendő sajtótájékoztatókkal, amelyek bevezetése átalakította a sajtótudósítások rendjét. Az új szabályozás írásban rögzítését a kezdetektől hiába kérjük, egymásnak ellentmondó szóbeli szabályoknak igyekszünk megfelelni, tanácstalanság, káosz uralkodik meccsek után az uszodákban. "Mert ez a sportág érdeke" - mondják, miközben a tudósítók vegzálása helyett inkább örülni kellene annak, ha a folyamatosan csökkenő számú közönség előtt zajló bajnokikra kimegy még valaki a médiából. 

Hogy a milliárdos tételű "beesett" pénz mire megy el, azt nem tudni. Hírlik, hogy vannak olyan új támogatási formák, amelyekkel valószínűleg mindenki egyetért, például állítólag külön dotációt kapnak azok a csapatok, amelyek nem foglalkoztatnak idegenlégióst. De hát nagyon nagy összegről van szó, enyhén szólva furcsa és nem kívánatos találgatásokra is okot adhat, ha egy közhasznú szervezet nem teszi nyilvánossá működésének legfontosabb adatait.

Magyar vízilabda, 2017...

Mindezek várható további következménye extrapolálható a sportbiznisz.blog.hu elemzéséből.