FACEBOOK

Varga Dénes: ,,A szerepek tiszták, következik a finomhangolás,,

Varga Dénes: ,,A szerepek tiszták, következik a finomhangolás,,
hozzászólás, 2017.06.27.

A csapatkapitány első hivatalos meccsét játszotta a válogatottban Rió óta a hétvégi Samartzidis Kupán - ráadásul az ellenfelek között volt az a Montenegró is, amely elbúcsúztatott minket az olimpia negyeddöntőjében. A görög tornán történtekről, a válogatott helyzetéről, saját szerepéről kérdeztük Varga Dénest.

Diapolo


A Samartzidis Kupán készült vlv-fotók minőségét a Camera Kft-nek köszönhetjük.



Canon Webáruház

VARGA DÉNES a vlv-nek:

- Vártam az első meccset, mert a legutóbbi hivatalos mérkőzésem a válogatottban az olimpián volt. Kíváncsi voltam, hogy hogy nézünk ki rendes játékkörülmények között. Rögtön érdekesen alakult, mert egy olyan válogatott ellen álltunk vesztésre, amelyet szerintem a csapaton belül kivétel nélkül mindenki gyengébbnek tartott. Ez nem volt jó érzés, de persze azért meg tudtuk oldani. Utána jöttek a montenegróiak, akik hozzánk hasonlóan nagy változáson mentek át, hiányzik a legjobb játékosuk, de mindig színvonalas pólót képviselnek. Őket is megvertük, aztán este...

- Bocsánat, itt hadd szóljak közbe! A Montenegró elleni meccseknek ma már nagyon sok okból külön pikantériájuk van. De ha a közvetlen előzményeket mind félretesszük - azt, hogy mi történt az év elején, a Volvo Kupán vagy, hogy mi történt a riói negyeddöntőben - akkor is egy olyan csapatról van szó, amely nagyon erős és évek óta sok borsot tör az orrunk alá. Téged nem lepett meg, hogy ezen a mostani tornán viszonylag simán legyőztétek őket?

- Tavaly kétszer is fontos helyzetben kaptunk ki tőlük, s eszembe jutott egy régebbi történet. Azt követően, hogy Barcelonában megnyertük a vb-t, még a Rijeka játékosa voltam, s kicsit zrikálni kezdtem az egyik csapattársamat, Toni Petrovicsot (ő ugyanis egy igazi "zrikamester", gondoltam, kicsit visszavágok), megkértem, ugyan mondja már meg, hogy ki is nyerte meg Barcelonában a döntőt? Erre könnyeden válaszolt: Jó, tízből hétszer mi nyerünk, kétszer iksz és egyszer meg ti. Mondtam neki, hogy "sajnos" az az egy éppen most volt, a döntőben... És lehet, hogy így nem valós a statisztika, amivel visszavágott, de tavaly felötlött bennem, hogy talán tényleg többször nyertek ők, mint mi. Többször bizonyultak fontos pillanatban jobb csapatnak. Úgyhogy én minden, Montenegró elleni győzelemnek nagyon örülök.



- Megakasztottalak, térjünk vissza, tehát este jött az újabb meccs...

- Igen, úgy folytattam volna, hogy este jött aztán egy igazi értékmérő, ami csak azért bizonyult annak, mert a görögök pihentebbek voltak, mint mi és érezhetően minket akartak leginkább megverni ezen a tornán. Egyébként ellenünk is játszottak a legjobban. Ebből lett egy jó szoros meccs, amelyen tudtuk tartani az egygólos előnyt egészen az utolsó negyedig, akkor átvették a vezetést. Végül ikszeltünk és én ennek is nagyon örültem, mert egy kifejezetten nem könnyű nap végén tudtunk még úgy teljesíteni, hogy annak egy értékes iksz lett a vége.

Aztán másnap az volt a kihívás, hogy egy nagyon rövid éjszaka után kellett megverni a mindig pörgős spanyol válogatottat. Ez végül sikerült, úgy, hogy közben hosszú időn át fej-fej mellett haladtunk. 

- Ebben a győzelemben mennyire játszott szerepet az, hogy a korábbi héten három napon át együtt edzettetek a spanyolokkal Madridban?

- Biztos, hogy ez is számított. Én ezen a meccsen nem játszottam, de kintről is látszott, hogy ez a két csapat már találkozott egymással, mert elég nehezen indult be a gólgyártás, tehát mintha felkészültek lettek volna a felek. De ahogy korábban is mondtam már, jól alakult az a négy-öt madridi kétkapu, ránk nézve hízelgő eredmények születtek és ezt most egy hivatalos meccsen is tudtuk hozni.



- Hogy látod a csapat alakulását, a szövetségi kapitány szándékainak megvalósulását?

- A folyamat akarva-akaratlanul elkezdődik az első napon. Kérdés, hogy mennyire intenzíven vetjük bele magunkat a vízilabda egy-egy elemébe. Most úgy látom, hogy itt sok múlik az egyéneken, az egyéni képességeken, amit a magam részéről kedvelek, hiszen szeretek meccs közben improvizálni, de nem biztos, hogy ez egy 13-as keret esetében mindenki számára kedvező. Eléggé kialakulóban van még az, hogy ki mit tud beletenni a "közösbe", s az is, hogy egészen pontosan mi az a keret, amibe bele kell tenni valamit, de nem gondolom, hogy bármiről is le lennénk maradva. Ez a hét, amikor magunkban vagyunk, s a  következő, amikor a szerbekkel edzünk, majd a Benu Kupa következik, még mindenképpen kell a finomhangoláshoz.

- Alakulnak-e már ebben az új csapatban a szerepek, nemcsak szakmai szempontból, hanem a közösség életét, működését tekintve is?

- Hát ezért annyira nem vagyunk idegenek egymásnak, a szerepek eléggé tiszták, az a kérdés, hogy a saját szerepét ki mennyire tudja, illetve a közeg mennyire engedi érvényesíteni a siker érdekében.



- Beszéljünk rólad, a csapatkapitányi szerepről is. A görögök elleni meccsen nagyon erősen látszott, hogy igazi vezérként irányítod a csapatot. Adtad az utasításokat, a kritikus időszakban gyakorlatilag körülötted forgott minden. Látványos volt, hogy viszed ezt a feladatot. Hogy tetszik ez, tetszik-e még mindig?

- Igen, a görög meccsen éreztem ezt a leginkább szükségesnek, mert a görög csapat tud a legharmonikusabb játékképpel előállni, ők ugyanis elég régóta játszanak együtt. Testhez állónak éreztem ezt a feladatot, igen  és úgy láttam, hogy mindenki el is fogadja ezt, nem volt ezzel gond.

- És főleg eredményes is volt ez a "megoldás".

- Végül is igen, bár azért sokalltam azt a 9 görög gólt, főleg azt, hogy ezek között volt egy-két olyan, amit örülnék, ha a jövőben nem kapnánk, de ezt még betudom annak, hogy az első hivatalos meccseink között volt ez a görögök elleni.



- Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem, de most kérdezem meg: jól vagy-e, minden rendben van-e, mert már az athéni út előtt kicsit kevesebbet voltál vízben a többieknél, s a jobb válladat Glyfadán rendszeresen borító kinezotape is jogossá teszi ezt a kérdést.

- Igen. Azért volt betape-ezve a vállam, mert még tíz nappal ezelőtt, a madridi túra előtt meghúzódott egy izmom és ez azóta is eléggé megkeseríti a hétköznapjaimat. Leginkább a lövésben zavar, ezért, ha nem muszáj, nem lövök, így próbálom pihentetni, de ez nem annyira tartható állapot, úgyhogy valamit sürgősen ki kell találni a gyógyulás meggyorsítása érdekében, mert nem szeretnék úgy nekimenni a vb-nek, mint tettem azt a final sixen, hogy nem lőttem a torna előtt egy hétig-tíz napig. Nagyjából már ki is találtam, hogy miként tudom ezt megoldani, tehát ezzel is foglalkoznom kell majd a következő időszakban.

- Végül: Märcz Tamástól is megkérdeztem, hogy a szerbek elleni jövő heti közös munka mennyire lesz fontos része a felkészüléseteknek. Te hogy látod?

- Mindegyik állomása fontos, pláne, hogy viszonylag rövid az egész időszak, de ezen belül nyilván kiemelt jelentőséggel bír az a két-három nap, amikor a szerbekkel tudunk készülni, mert ez egy igazi erőfelmérő. Ugyanakkor nem biztos, hogy nem fontosabb egyes játékosok számára, akik bekerülnek a csapatba, hogy érezzék a Benu Kupa meccsein: milyen lesz majd a világbajnokság közege, a mérkőzések hangulata.

- Köszönöm a beszélgetést!


A "glyfadai győzők":

Decker Attila, Nagy Viktor (kapusok),
Bátori Bence, Decker Ádám, Erdélyi Balázs Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Gór-Nagy Miklós, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Salamon Ferenc, Török Béla, Varga Dénes, Vámos Márton, Zalánki Gergő (mezőnyjátékosok).


(A vb-keret taja még Bedő Krisztián, Bisztritsányi Dávid, és Jansik Dávid. Ők Budapesten edzettek a görög torna alatt.)


A VLV HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁSAI A SAMARTZIDIS KUPÁRÓL

VLV-INTERJÚ MÄRCZ TAMÁSSAL

MAGYARORSZÁG-SPANYOLORSZÁG 9:7

MAGYARORSZÁG-GÖRÖGORSZÁG 9:9

MAGYARORSZÁG-MONTENEGRÓ 9:6

MAGYARORSZÁG-KANADA 12:7

SAMARTZIDIS KUPA - KÉSZEN ÁLLUNK A RAJTRA

VLV-FOTÓGALÉRIÁK A SAMARTZIDIS KUPÁRÓL

MAGYARORSZÁG-SPANYOLORSZÁG

GÖRÖGORSZÁG-MAGYARORSZÁG

MAGYARORSZÁG-MONTENEGRÓ

MAGYARORSZÁG-KANADA

GLYFADAI EDZÉS II.

GLYFADAI EDZÉS I.