FACEBOOK

,,Ez a csapat bármire képes lehet,, - vlv-interjú az OSC új vezetőedzőjével

,,Ez a csapat bármire képes lehet,, - vlv-interjú az OSC új vezetőedzőjével
hozzászólás, 2017.03.31.

A Vincze Balázs lemondása után, a szezon végéig szólóan kinevezett új vezetőedző, Tóth László csütörtök este átvette az OSC csapatát. Az edzés után leült a játékosokkal, ezt követően pedig válaszolt a vlv kérdéseire.

- Ez most nem beugrás, mint a Fradi elleni idegenbeli mérkőzésen, hanem kinevezés, a szezon végéig teljes felelősséggel te irányítod a csapatot. Hogy értékeled azt a helyzetet, ami most kialakult?

- Nem mondanám így, hogy ez kinevezés, én nem úgy élem meg, inkább az történt, hogy egy adott szituációra reagált a klubvezetés, és ideiglenes, házon belüli megoldást keresett. A feladat az, hogy a szezon utolsó szakaszát tisztességesen teljesítsünk, s a céljainkból valamit elérjünk, hiszen most jön csak a sava-borsa az egésznek.

- Mennyit voltál eddig a csapattal a szürke hétköznapokban?

- Hetente kétszer-háromszor jártam le a délelőtti edzésekre Balázshoz, este végeztem a munkámat az utánpótlással és persze, ha a női válogatott együtt volt, akkor velük.

- Ezek szerint elég jól képben vagy a játékosok képességeit, a csapat taktikai fegyvertását illetően...

- Persze. Nincs ugyan a kisujjamban az OSC teljes taktikai repertoárja, de úgy gondolom, hogy azért ez egy egyszerű játék. A vízilabda nem amerikaifoci, ahol négyezerötszáz támadási és hatezer védekezési variáció közül lehet választani, itt viszonylag egyszerű dolgokat kell végrehajtani, de nagyon-nagyon jól. Akárhány meccset néz az ember a tévében, nem lát forradalmi újításokat. A fejlődés annyit jelent, hogy gyorsabb a játék, agresszívebbek, erősebbek a játékosok, sokkal pörgősebb az egész, mint korábban. Ehhez a követelményhez kell alkalmazkodni, és az a csapat működik jól, amelyik ezt a legjobban teszi, továbbá az egyéni képességeket is képes maximálisan kamatoztatni.

- Mi a helyzet most az OSC-nél?

- Nyilvánvaló, hogy ezek a játékosok jó vízilabdázók, ez egy jó csapat, csak most valami elromlott. Ezt nagyon sürgősen meg kell oldani, el kell érni, hogy normális mentalitással és megfelelő idegállapotban játszanak a játékosok, és akkor tényleg kijön az, hogy ez egy jó csapat.

- Te ebben nyilván tudsz segíteni, hiszen "emlékszel", láttad őket játszani már akkor is, amikor "ment a szekér"...

- Így van. És aki világbajnok, az most is világbajnok, aki olimpiai bajnok, az most is olimpiai bajnok, általában véve itt már szinte mindenki nyert már valamit. Nem a tudás kopott, nem a képesség tűnt el, hanem valami pszichés, mentális probléma keletkezhetett, amit meg kell oldani.



- Tény, hogy mostanában elég sok pofon érte a csapatot, sok olyan meccs volt, amelynek végén csalódottan jöttek ki a medencéből a játékosok. Érezni ezt rajtuk?

- Mindenképpen, ez teljesen egyértelmű. Ugye, adott egy jó csapat, és a fontos tétmeccseiken nem mindig sikerült az elvárt eredményt hozni, mert itt azért komoly elvárás van ezekkel a játékosokkal, meg ezzel a csapattal szemben. Becsúsztak váratlan ikszek, nem sikerült a győzelmi esélyt valóra váltani vagy éppen egygólos vereség hagyott mély nyomot az ember lelkében. Ezt valahogy fel kell tudni dolgozni, túl kell lendülni rajta, és újból neki kell állni gőzerővel, mert a sport valahol erről szól. Tisztességes küzdelemben ki is lehet kapni, csak ne úgy kapjon ki az ember, meg a csapat, hogy nem tett bele mindent, vagy nem volt megfelelő a hozzáállása. Nyilván az egymást követő kudarcok magukkal hoznak problémákat, itt most ez történt.

- Van még egy meccsetek a középszakaszban, szombaton a Fradi ellen. Ezen sem javítani, sem rontani nem lehet. Ez egy alkalom neked arra, hogy gyorsabban "akklimatizálódj", összeszokj a csapattal? Hiszen az igazi feladat utána jön...

- Minden meccs fontos. Azt mondtam este a játékosoknak, hogy minden edzés fontos, minden mérkőzés fontos, minden gyakorlás fontos, mert tulajdonképpen azokból lehet építkezni. Ha most azt mondom, hogy nagy a baj, nyakig járunk a "szoaréban", nem mindegy, hogy hagyjuk-e még tíz centit emelkedni, vagy megpróbálunk legalább mellig kijönni. A következő lépésben meg majd derékig, és megoldjuk a problémákat. Ki is lehet persze egyből ugrani, de valljuk be, az ellenfeleink nem olyanok, akik ezt könnyen lehetővé teszik.

- Kicsit kaotikus helyzetben veszel át egy csapatot, de mégis elődöntőt, aztán pedig vagy döntőt, vagy bronzmeccset fogtok játszani. Ebben a pillanatban - és nyilván nem lehet a körülményektől eltekinteni -, mire tartod képesnek az OSC-t, mit tudtok elérni, ha visszajön az a régi forma, ha a tudásuk maximumát nyújtják a játékosok vagy még annál is többet?

- Úgy állok hozzá, hogy ha minden adott, minden körülmény optimális, akkor ez a csapat bármire képes. Ez a csapat megverte már idén a Szolnokot, a Fradit. Az Egert ebben a szezonban még nem sikerült, de volt már sikerélmény velük szemben is az előző szezonokban. Ez egy nagyon jó csapat, de tény az is, hogy nem mindig elég a száz százalék, van, amikor százhúsz kell. Abszolút képesnek tartom őket bármire, de a játékosoknak kell a vízben megmutatniuk, hogy ők mire tartják magukat képesnek.

- Amikor este az edzés után leültetek, mit éreztél, milyen a hangulat? Levertséget láttál vagy inkább várakozást?

- Az első benyomásom vegyes volt. Ahogy mondod, van levertség is, aztán kicsit olyan „na most akkor mi lesz?” hangulat, de hát ők felnőtt férfiak, sok nagy harcban megedződött profi játékosok, szerintem meg fogják tudni oldani. Nyilván oda-vissza kell a segítség mindenkinek, de láttunk már olyat a sporttörténelemben, hogy ehhez hasonló szituációból nagyon-nagyon jól jött ki egy csapat.

- Számodra ez azért mégiscsak egy nagy szakmai lehetőség, kihívás is. Nyilván kényszerhelyzet, de neked esetleg van olyan terved, hogy ha ez jól sikerül, akkor itt folytatod? A személyes karrieredbe hogy illik bele ez a rendkívüli megbízás?

- Nem folytatom, mert nekem a prioritás a női válogatott, a budapesti vb-n való szereplés. Ezt már tavaly megbeszéltem a vezetőkkel. Amikor ide kerültem, az OSC utánpótlásához, még az olimpia is a szemünk előtt lebegett, s abban állapodtunk meg, hogy az utánpótlás mellett Balázsnak segítek az edzések vezetésében, de a női válogatottnál másodedzőként végzett munkám élvez elsőbbséget. A csütörtökön kapott új feladatot ideiglenesnek tekintem és ha vége a klubszezonnak, akkor jön a vb-re készülés óriási munkája. Ennél távolabbi dolgokban most nem is gondolkodom.

A siker és a kurdarc ugyanúgy benne van mindenben, ezek határozhatják meg az ember jövőjét, de egyelőre a feladatok előtt vagyok, hülyén nézne ki, ha azt tervezgetném, hogy mi lesz szeptemberben.

- Mit kívánjak neked?

- Sok szerencsét!

- Akkor azt kívánom, sok szerencsét, Laci! Köszönöm a beszélgetést!