FACEBOOK

Varga Dénes: 30! - ,,A siker nagyon jó dolog, de önmagában unalmas,,

Varga Dénes: 30! - ,,A siker nagyon jó dolog, de önmagában unalmas,,
hozzászólás, 2017.03.29.

Senki nem gondolná, de Varga Dumi ma belép a negyedik X-be. A válogatottban várhatóan a nyári vb-felkészülés kezdetén is ott lévő olimpiai bajnokkal egykori klubja a Vasas honlapja készített nagyinterjút, ezt ismertetjük.

Diapolo

Dumi a Vasas örökös bajnoka. 2005-ben igazolt a piros-kékekhez az UTE-tól, úgy, hogy a két csapat nem tudott megegyezni, így fél év kényszerű várakozási időt kellett eltöltenie. Ráadásul, mint Jenkei Dániel mostani interjújából kiderül, a fél év alatt Dumi "kosarazgatott", s az utolsó időszakban megsérült a térde. Így további másfél hónapal megnyúlt a pihenő.

Mindenki tudja, hogy Varga Dénes fenegyerek hírében állt annak idején, nehezen lehetett vele bírni szárazföldön és vízben egyaránt. Most úgy értékeli ezt az időszakot, hogy "nem volt lineáris" a pályafutása, de 18 évesen találkozott mostani feleségével, s ez olyan impulzusként érte, ami "lemetszette a vadhajtásokat".



Jöttek sorra az eredmények, a Vasas húsz év után lett ismét bajnok, legyőzve a nagy neveket felvonultató Honvédot. Az immár legendássá nemesült Long Beach-i junior világbajnokságon - Háraival együtt - a hátán vitte a csapatot, egészen az aranyéremig. Ezután a Vasasban is meghatározó játékos lett, még további három bajnoki címet szerzett, mielőtt - a bátyjával együtt - a Primorje Rijekához igazolt.

Danival egyébként a Vasasban nem szeretett együtt játszani, mert ugyanaz volt a posztjuk. Mint az interjúban mondja, "Vele akkortól lett igazán jó, amikor a Rijekába igazolva áttették kettes pozícióba, ott kezdett rám különösképpen figyelni és kiszolgálni passzokkal. Előtte a Vasasban Steinmetz Barna volt ebben nagyon erős: csíptem mint csapattársat, számítottam a passzaira, ahogy ő is az én elmozdulásaimra. Sokakat mondhatnék még, szerettem Kovács Robi szellemiségét, később pedig jött Kicsi és Hosi (Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert – a szerk.), akik a mai napig kedvesek számomra a vízben és a parton egyaránt."



A kerek születési évfordulóról ezt mondja:

"Nekem mindig azt mondták, hogy ez a harminc egy mérföldkő, és onnantól mindenki sajnálja, hogy véget érnek a húszas évei. Én abszolút nem vagyok ezzel így, sose éreztem, hogy vissza kéne tekintenem, vagy valamit máshogy kellene csinálnom. Jó évtizeden vagyok túl, mindennek megvolt a maga helye, ráadásul rögtön 21 évesen elértem azt az eredményt, amiért minden vízilabdás elkezdi a sportágat, ez pedig meghatározta a hozzáállásomat a következőkben."

Szó esik az interjúban az egykori Vasas-szurkolótáborról, Földi László edzői munkájáról, a Vasasban lőtt különleges gólokról. Saját értékelése szerint Dumi ma sokkal jobban alárendeli magát a csapatnak, mint akkoriban.



"Akkor sem tartottam magam önző játékosnak, csak egyszerűen nem találtam annyira az egyensúlyt, mint manapság. Szeretem az eredményességemmel kiszolgálni a csapatot, de jobban kielégít és szórakoztat, ha szép gólokkal teszem. A siker nagyon jó dolog, de önmagában unalmas."

És Pekingben, 21 évesen olimpiai bajnok lett. Hogy nem jött-e ez túl hamar, erről Dumi ma így vélekedik:

"Nem tudom, mit gondoljak. Olyan szempontból jó, hogy akkor jött, hogy ha még most se lennék olimpiai bajnok, akkor lehet, hogy annyira beleragadnék, annyira hajszolnám, hogy mindent félredobnék, családom se lenne, aztán itt fognám a fejemet, hogy micsoda hülyeség volt ezért eldobni dolgokat. Persze jó érzés volt megnyerni, hiszen ezzel a szakmámban elértem azt, amit a legmagasabb eredménynek tartanak, de most már biztosan tudom, hogy nem ez az élet értelme és lényege. Nem akkor hal meg nyugodtan és békében az ember, ha olimpiai bajnok."



Az interjú utolsó, napjainkkal foglalkozó részét szó szerint ismertetjük:

Később, a generációváltás után a vezérletetekkel már nem sikerült annyi címet nyernie a válogatottnak. Ezt hogy éled meg?

Vegyes érzéseim vannak, lehet mondani, hogy nem vagyunk most a vízilabda elitjében, de szerintem ezt ugyanígy rá lehet mondani az összes ezüstérem-esélyes csapatra. A szerbeken kívül, akik mindenkit le tudnak győzni, a többiek bárhol, bármikor meg tudják verni egymást. Ezért egy kicsit sajnálom, hogy nem tudtam több címet begyűjteni, és nem voltam tovább egy olyan generációnak a tagja, mint a háromszoros olimpiai bajnok csapat. Persze nem arra rendezkedtem be, hogy mások farvizén evickéljek: tudom, hogy az én jó teljesítményem nagyban befolyásolja a magyar válogatott eredményességét. Én fel merem vállalni, csak hát jó lenne, ha ugyanezt más is egyértelműen ki tudná, ki merné, ki akarná jelenteni saját magáról.

Elképzelhetőnek tartod, hogy a közeljövőben a magyar vízilabda is olyan mélyrepülésbe kezd, mint anno a focink?

A párhuzam nagyon jó, látok hasonlóságot, bár a fociban kevésbé vagyok jártas, nem is érdekel igazán, de ott is ugye mindenki a 6-3-at emlegeti, illetve az azóta mutatkozó negatív tendenciát. A mi hathármunk valószínűleg az a tíz év volt, ami a két Eb-győzelemmel kezdődött és Pekinggel zárult be. Ennek lecsengése óta azért mutatkoznak gondok: ha úgy nézzük, a 2004-es athéni olimpiai döntő óta két darab aranyérmet tudott nyerni a magyar válogatott. Ebből Pekingre azt lehet mondani, hogy esélyesként hoztuk, a 2013-as barcelonai vb viszont bravúr volt, sok tényező együttállásának köszönhető.

Utána mi történt?

Azóta küszködünk a jó eredményért, és egy Belgrádban szerzett Eb-bronz már boldoggá tett. Ettől még a magyar vízilabdával kapcsolatos elvárások változatlanok maradtak, de szerintem ebben a lebonyolítási rendszerben a négybe kerülésnek már nagyon lehet örülni, bármilyen érem pedig szép eredmény.

Ezt most már a budapesti vb-re vonatkoztatva is mondod?

Akár igen. Ha a nyolcad - és negyeddöntőn már túljutunk, annak én nagyon örülnék.

De akkor miért hallani mindenkitől továbbra is, hogy a magyar válogatott csak az aranyért szállhat vízbe? Ez nem önámítás? Nem lenne jobb a szájíz, ha reálisabbak lennénk, és mondjuk az éremszerzés lenne a nagy cél?

Ez azért nehéz, mert én is abban nőttem fel, hogy mindenhová az aranyért megyünk, nekem is nehéz elfogadnom, hogy ne a győzelemre készüljek fel, csak közben nem bekötött szemmel járok, látom, hogy mik a tendenciák. Játszottam külföldön és Magyarországon is középszerű csapatok ellen: alapvető felfogásbeli különbségeket tapasztaltam, és egyáltalán nem mindegy, hogy egy ilyen csapatnak milyen a játékképe.

Mennyire készülsz máshogy a meccsekre, mint mondjuk húszévesen?

Régebben sokkal jobban oda kellett figyelnem azokra a dolgokra, amik meghatározták a teljesítményemet, ezek mostanra belém ivódtak, nem igényelnek külön odafigyelést, elég egy egyszavas emlékeztető, hogy mi a célravezető az adott helyzetben. Az, hogy van két gyerekünk, nyilván befolyásoló tényező a pihenés szempontjából: a feleségem már öt éve nem alszik, én pedig ahhoz képest csak egészen ritkán tudok délután, mint régen. A meccsnapokat és az előtte lévő estéket viszont szeretem a pihenésre fordítani.

Lesz még olyan valaha, hogy Varga Dumi Vasas-játékosként pihen rá egy meccsre?

Érdekes, anno úgy választottam lakóhelyet, hogy a Komjádi közelében éljek, bele se gondoltam, hogy minek, ha már úgysem játszom ott. Úgy képzelem el magam, hogy fizikailag továbbra is a közelben leszek, az pedig a Vasason áll vagy bukik, hogy be is megyek-e az uszodába mint alkalmazott.

Jenkei Dániel teljes interjúja a vasassc.hu-n olvasható


VARGA DÉNES ADATLAPJA A VLV-N

VARGA DÉNES-FOTÓK

VARGA DÉNES LEGSZEBB GÓLJAI


BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, DUMI!