FACEBOOK

Märcz Tamás: ,,Még nem is az építkezési fázisban vagyunk,,

Märcz Tamás: ,,Még nem is az építkezési fázisban vagyunk,,
hozzászólás, 2017.03.09.

Először engedett alaposabb betekintést edzői gondolkodásmódjába, munkamódszereinek hátterébe Märcz Tamás szövetségi kapitány. Beszélt a jelenlegi helyzetről, a "hezitálókkal" kapcsolatos óvatos magatartásának hátteréről is. Részletek a Takács Mártonnak adott nagyinterjúból.

Diapolo

A hosszabbitas.hu-n megjelent interjú bő teret szentel a Benedek Tibort váltó szövetségi kapitány szakmai előéletének, játékosmúltjának, hiszen az interjúalany ennek során gyűjtötte össze mindazt a tudást, tapasztalatot, amelyet mostantól a nemzeti csapat építésében hasznosít majd.

Fontos eleme e több évtizedes időszaknak a "BVSC-s génállomány", a kötődés Gerendás Györgyhöz, az olaszországi tapasztalatok tárháza, az edzői munka már-már filozófiai mélységű, személyre szabott értelmezése.

Utóbbit jól foglalja össze az újságíró azon kérdésére adott válasz, hogy mégis mi az, ami Märcz Tamást kihozza a sodrából?

- Heti szinten az, ha azt látom, hogy akivel együtt dolgozom, az nem a maximumot nyújtja, hanem csak úgy vegetál edzésen vagy túlélésre játszik. Azt sem szeretem, ha flegma valaki. Hosszútávon, még ha nem is hoz heves reakciókat, nem nagyon viselem jól. Nem szeretem agresszív módon eldönteni a problémás helyzeteket, hanem megpróbálok javítani rajtuk. Megoldáskereső embernek tartom magam, nem visz el annyira a hév első pillanatban, hogy hirtelen felindulásból döntsek. Ennek ellenére volt néhány alkalom eddigi edzői pályám során, amikor úgy érzem, elvesztettem a fejem. Ez inkább a sorozatos játékvezetői ítéletek meg nem értése miatt történt, gyakran előfordul, hogy egy edző az igazságérzetén nem tud uralkodni, ez azért velem is megesett. Talán az első bajnoki évemet leszámítva – ahol nem kapott senki két piros lapot az edzőkollégák közül, csak én – mindig úrrá tudtam lenni a felindultságomon. A bírókkal való kommunikációmat igyekszem tudatosan irányítani. Mindezt azért, hogy amikor kell, akkor a csapat javára dőljön el egy játékszituáció. Ebben is lehet még javulni. Biztos vagyok benne, hogy a folyamatosan hisztiző edzőt hosszútávon nem tolerálják, súlytalanná válik, viszont egy jó pillanatban történő kitörésnek is megvan a módja és a magatartási formája. Ennek inkább lehet súlya a bírók számára is. A BVSC-s játékosokban éreztem a tüzet így is, visszakaptam a hajtást tőlük akkor is, ha nem ordítottam. Nagyon kevés szó és gondolat jut el a játékosokhoz a parton lévő edzőtől. Általában csak artikulációk érnek célba, maga a kiabálás elvonhatja a figyelmet a játékostól, nekik a saját feladataikra kell koncentrálniuk. Amikor kijönnek a vízből, akkor is elvárom tőlük, hogy ne egymás között beszélgessenek, hanem maradjanak bent a mérkőzésben. Egyrészt pihenjenek és a következő feladatukra figyeljenek. Az a fajta szemlélet, amivel három és fél éven át edzősködtem a BVSC-nél, az érződik. Az a nyugodtság és magabiztosság, ami kialakult a játékosokban, az tükröződik a többi csapat összehasonlításában is. Akikkel a kezdetektől együtt dolgoztam és már nem voltak olyan fiatalok, jobb játékosok lettek. Nem feltétlen technikailag vagy taktikailag, hanem valahogy sikerült átadnom nekik a higgadtságot, ami párosul bennük azzal a győzelmi éhséggel, amit újra elültettünk bennük. Ha jól tudom, a kialakult mag a következő évre is együtt marad, nem változtat keretén a BVSC. Ez nekem is egy visszaigazolás.



Megtudjuk az interjúból, hogy a szövetségi kapitány a jelenlegi honi idegenlégiós-politikával "nem feltétlenül ért egyet", mert az szerinte hosszú távon nem a magyar vízilabda jövőjét szolgálja.

Már tudni, miként változott meg Märcz Tamás élete a szövetségi kapitányi tisztség elnyerésével, hogyan módosultak hétköznapi teendői, milyen feladatokat kell megoldania, s ebben kik segítik.

A jelenlegi helyzetet így jellemzi:

- (...) Még nem is az építkezési fázisban vagyunk. Annak a munkafolyamatnak az elő fázisa zajlik, ami majd júniusban fog elindulni. A válogatottak játékával nagyjából tisztában voltam, de a személyiségükről is szeretnék egy képet kialakítani. Egy-egy összetartás alkalmával ízelítőt kapok abból, hogyan és milyen gyorsan reagálnak a játékosok a kéréseinkre, hogyan találják fel magukat bizonyos helyzetekben. Most, a Montenegróval tartandó közös edzéseken már nagyobb feladatokat is szánnék nekik. Továbbra is az a legfőbb feladatom, hogy kialakuljon a fejemben egy durván 18 fős keret, amellyel majd elkezdhetem júniusban a munkát. A játékosoknak néha érthetetlennek tűnik, hogy mit is csinálunk ezeken a háromnapos összetartásokon, utána pedig egy hónapig nem találkozunk, kérdezhetik, hogy hova épül ez. Ráadásul ezek az információk szinte kitörlődnek, mire újra látjuk egymást. Jó lenne sűrűbben és rendszeresebben válogatott edzéseket tartani, ha megszokottabbá válna ez a tevékenységünk, mert jelenleg még nem tudnak egymásra épülni az edzések. Ezek több célt is szolgálnak. Megmutathatják magukat a játékosok, válogatott meghívót kapni pedig legyen megtiszteltetés. Legyen az illető 18 vagy 33 éves. Az elmúlt két összetartás nagyon jó hangulatban zajlott. Jó kedvvel jöttek és mentek is mindkét alkalommal. Úgy vettem észre, hogy pozitív töltetet kaptak. Fontos, hogy kapjanak egy injekciót, miszerint válogatott játékosként térhetnek vissza az egyesületeikhez. Érezzék magukat ettől húzóembernek, legyen ez nekik pluszmotiváció a klubszezonban is, hogy vigyék a vállukon a csapatukat. Ezt több játékoson látom, kaptam visszajelzéseket klubedzőktől is, hogy mennyire jól kezdtek el játszani bizonyos pólósok azok után, hogy visszatértek a válogatottól.

Először beszélt viszonylag részletesen a kapitány arról, hogy hogyan kezelte a riói csalódás által sújtott válogatott játékosok ügyét.

- Volt egy mentális mélypontjuk a válogatott játékosoknak Rio után. Ha minden igaz, mind a tizenhármukkal beszéltem. Nagyon rosszul élték meg az eredményt, és jó néhány játékosban mély sebek maradtak, amelyeket nem tudtak jól feldolgozni, túl gyorsan beleléptek a klubszezonba, nem volt rendesen a helyén kezelve a helyzetük. Amikor ezt tapasztaltam, akkor éreztem, hogy nem lehet erővel közelíteni a játékosok felé. Nagyon lassan kellett beszivárogtatni ezeket a játékosokat a keretbe. Így volt ez Hosnyánszky Norberttel is. Hárai Balázs hosszú sérülések és betegségek után épülgetett, vele úgy egyeztem meg, hogy jönni fog a nyáron, addig folyamatosan erősíti magát és elég erőfeszítés neki a klubtevékenysége is. Varga Duminál abszolút érezhető volt, hogy volt csapatkapitányként pluszterheket is cipel a vállán, még negatívabban élte meg az olimpiát. Talán most már kimondhatjuk, hogy januárban sem tudott még tervezni a válogatottal. De esetében úgy éreztem, hogy az a „nem” az nem igazi „nem”. Éreztem benne azt a bajnokot, aki talpra fog állni, csak nagy volt a pofon. Minden esetben az volt az elképzelésem, hogy senkit nem fogok erővel behívni. Akkor lehet jó az ő szereplésük, ha maguktól jönnek. Mindhármuk „igen” válasza saját maguktól jött. Többször beszéltem velük, elmondtam a véleményemet, de nem éreztem úgy, hogy presszionálnom kellett volna őket vagy ultimátumot adni nekik. Úgy éreztem, hogy jelentkezni fog náluk a vágy a válogatott felé. Velük erősebb lesz a válogatott.

Külön beszélt Märcz Tamás Varga Dánielről, akinek esetében elsősorban a játékos sérülései akadályozzák a visszatérést.

TAKÁCS MÁRTON INTERJÚJA A HOSSZABBÍTÁS.HU-N


Címkék:
Märcz Tamás