FACEBOOK

22 év a vízben, 25. éve a parton

22 év a vízben, 25. éve a parton
hozzászólás, 2007.03.05.

Pavlik doktor maga is vízilabdázott 22 évig. A Fradiban kezdte és válogatott kerettag is volt. Technikás és igencsak kitartó játékos volt és 400 méteren főiskolai bajnokságot is nyert.

Diapolo

Tízéves koromban kezdtem el úszni, 14 évesen mentem át vízilabdázni. Mindez a Kinizsiben, majd a Fradiban történt. Oly régen kezdtem, hogy akkor még a szocreál időszak megfosztotta a Fradit Fradi nevétől és piros-fehérbe színbe öltöztetve Kinizsinek nevezte.

Én ott kezdtem és a Fradiban folytattam. Egész ifikoromat ott töltöttem el és elég jó játékosnak számítottam. Ifi válogatott kerettag voltam, de akkor nem voltak nemzetközi meccsek, csak a keret. Edzettünk Laky Károly vezetésével, ám csak ifikorom után 2-3 évvel jöttek nemzetközi meccsek.

Később értelemszerűen az OSC-be mentem az egyetemi éveim alatt, ott eltöltöttem 4négy-öt évet. Azonban amikor az OSC már nagyon magasra tört, jöttek a Konrád testérek, a Bodnár testvérek és több élvonalbeli játékos, akkor egyre inkább tipródtam, mert 3-4. éves orvostanhallgató voltam, és látszott, hogy belőlem válogatott vízilabdázó már nem lesz. Így viszont a heti 10 edzés nem éri meg a tanulás mellett. Éltanuló voltam, tudományos munkákat végeztem már akkor, ezért inkább a másodosztályba mentem és 36 éves koromig ott játszottam.

Igazából azért hagytam abba, mert akkor már javában a TF-en tanítottam, a kosárlabda és a labdarúgás formájában helyben adva volt a napi sportolási lehetőség. Az ember, amikor ilyen idős és nem bajnoki babérokra tör, akkor már csak a mozgás öröme számít. Azért az kegyetlen lett volna, hogy ne menjek el mondjuk kosarazni, viszont 5-kor hazamenni és este 8-ra elmenni mondjuk az Elektromos uszodába edzeni. Ennyi idő nincs! 2-3 évig pólóztam TF-es koromban, de a munka rovására ment volna, ha folytatom.

A magasságom, gyorsaságom nem volt meg. Technikás és kitartó voltam. A vízilabda mellett 1500-akat úsztam, 400 méteren nyertem főiskolai bajnokságot. Akkoriban sokáig lehetett labdát birtokolni, és minden csapatba kellett egy ember, aki állandóan mozog és labdát kér, majd továbbadja. Ez voltam én.

A TF-en most is rendszeresen kosárlabdázom, tanárok játszunk egymás között. Irányító poszton nem kell magasnak lenni, én nem a palánk alatt villogok, hanem kint játszom. Onnan passzolok és messziről dobok, elég jól. Jól... ez azt jelenti, hogy a büntetőterületen és a 3 pontos vonalon azért nem hagynak ott.
Focizni tavalyelőtt még fociztam, például Montreálban is a fiúkkal, de most már nem igazán játszanék kontakt sportot.