FACEBOOK

“A művészetben a szomorúság kifejezését nagyon szeretem”

“A művészetben a szomorúság kifejezését nagyon szeretem”
hozzászólás, 2007.03.06.

Dr. Pavlik Gábor, a válogatott orvosa nagy operabarát hírében áll. Most a kedvencéről, a Don Carlosról faggattuk és arról, hogy hol hallotta először, mit szeret benne, mi a különleges benne.

Diapolo

 

Verdit, mint operaszerzőt kis gyerekkorom óta szeretem. Az első operák, amiket megismertem tőle, azok a Trubadúr, a Rigoletto, a Traviata, ezek a legnépszerűbb Verdi művek. Körülbelül középiskolás koromban egyszer elmentem az Operába egy Don Carlosra, amelyről tudtam, hogy kissé nehezebb opera, mint a többi. Akkoriban Budapesten fergetegesen jó Don Carlos előadások voltak. Székely Mihály, Varga Lídia, Palló Imre, Melis Görgy, Deli Rózsi.... szuper gárda énekelte.

Első hallásra megfogott a komorsága. Nem vagyok komor ember, de zenében így a komorságot visszaadni... megcsodáltam. Dallamos és komor.
II. Fülöp udvarában játszódik, ahol minden visszafogott, minden terror alatt van, minden begombolt, minden mérsékelt. Ezt az egész opera olyan következetességgel árasztja. Persze ez első hallásra nem derül ki. Ott csak hallani, hogy valami nagyon szép benne és sok minden szép.

Később sorozatban láttam a Don Carlost, körülbelül 20-30-szor különböző helyeken, többségében a magyar Operaházban, külföldön nem játszák olyan sokat. Legutoljára a Művészetek Palotájában volt egy koncertszerű előadás Hollerung Gábor vezényletével és csodálatos volt, de ha jött egy vendég a Don Carlosba, akkor megnéztem.

Lelkesedésem valahogy nem tudott megkopni. Egyre inkább mélyült, hogy mi mit jelent benne és jöttem rá, hogy itt minden jelenetnek és minden szereplőnek olyan fantasztikusan kidolgozott zenéje van. Minden szónak szinte megvan a maga zenéje. Nem az egyetlen ilyen operett ezt meg kell mondjam, de valahogy ez a kezdettől a szívemhez nőtt. Nem tudok kiábrándulni belőle.
Sokrétű és van legalább 5, de inkább 6-7 komoly jellem benne. Kicsit kell persze ismerni a hátterét, sokat ér, de anélkül is tudja élvezni. Közismert II. Fülöp király áriája vagy a Szabadság kettős dallama, amik akkor is gyönyörködtetnek, ha az ember nem tudja, miről van szó.

Ha azonban tujda, hogy II. Fülöp Spanyolországában játszódik, tudja a történelmi és spanyol inkvizíciós hátteret, tudja Don Carlos valódi szerepét a történelemben, ami nem azonos avval, amit az opera megírt, akkor sokkal többet hall ki belőle, sokkal többet ért meg.

A TF zenei estéimen a Don Carlos többször is sorra kerül, de a másik kedvencem, amit következő alkalommal szándékozom a TF-en majd a VB után előadni, Schubertnek egy 24 dalból álló dalciklusa, a Téli utazás, a Winterreise. Annál szomorúbb nincs. Halálváró, kitaszítottságot mutató dalciklus. A téli vándor magányossága és olyan gyönyörű, hogy érdemes megosztani másokkal.
Vidám, viccelődő ember vagyok, de a művészetben a szomorúság kifejezését nagyon szeretem.

1 régi hozzászólás

szmzs hozzászólása
2007.04.06. 21:25

Bocsánat, de nagyon szúrja a szemem, miután magam is műkedvelő zenész vagyok, hogy a 4. bekezdés 3. sorának végén "leoperettezték" az operát. Kérem, az egy egészen más műfaj. Szép műfaj az is, de egészen más.