FACEBOOK

Decker Ádám: ,,Látom a riói arany reális esélyét,,

Decker Ádám: ,,Látom a riói arany reális esélyét,,
hozzászólás, 2016.07.28.

A világbajnok Decker Ádám tavaly, 31 évesen kikerült a válogatottból, s látszólag nem sok esélye maradt, hogy beteljesítse álmát, az olimpiai szereplést (természetesen aranyéremmel a végén). Visszaküzdötte magát, s most jó formában, magabiztosan, tele önbizalommal készül Rióra. vlv-interjú.

Diapolo

DECKER ÁDÁM a vlv-nek:

- Bár a januári Eb-n már játszottál, azért lehet azt mondani, hogy te egy nagy visszatérő vagy. Idézzük fel, hogy miért. Tagja voltál a barcelonai világbajnok csapatnak, majd ott voltál a budapesti Eb-n, s az azt követő almati Világkupán. Mi történt utána?

- 2015 nyarán Tibor nem hívott meg a felkészülést megkezdő bő keretbe sem. Nélkülem játszott a csapat a Világliga bergamói szuperdöntőjében és a kazanyi világbajnokságon is.

- Mi történt akkor, mi volt a kimaradásod oka?

- A budapesti Eb-n nagyon jól ment a játék, de Tibor ki akarta próbálni Angyal Danit. Be se hívott, hogy minél több lehetőséget adjon a fiataloknak. Meg akarta nézni Angyal Danit úgy, hogy én nem vagyok ott mint konkurencia, tehát hogy Dani teljes mértékben ki tudjon teljesedni, magabiztos védővé tudjon válni. Ehhez egyébként minden adottsága megvolt fiatal, nagyon jó fizikai állapotú játékosként, aki jobban is úszott, mint én.

Tibor már a kerethirdetés előtt megkeresett, találkoztunk, beszélgettünk, s vázolta, hogy azon a nyáron nemhogy világeseményre, hanem a felkészülési keretbe se fog behívni. Természetesen szíven ütött...

- Hagyott "kiskaput"? Ilyenkor azért általában elhangzik, hogy "figyelni foglak és ha jó, játszol..."

- Nem volt ilyen, nem hitegetett, teljesen őszintén elmondta, azt gondolja, hogy ki kell próbálnia egy fiatal játékost és ha ő jobban beválik, akkor kettőnk közül őt választja, mert övé a jövő. Amúgy furcsa lehet, amit most mondok: nekem tetszett ez a felfogás, hogy megadja a lehetőséget egy fiatalnak. Mindegy, hogy mennyire rutinos, ha bizonyítani tudja, hogy ott a helye, akkor megérdemli. Én végigreménykedtem nyolc évet úgy, hogy Dénes (Kemény Dénes volt szövetségi kapitány - a szerk.) nem próbált ki, emlékszem, hányszor gondoltam: csak egyszer lehetőségem volna bizonyítani... Szimpatikus volt nekem ez a gondolkodás, még akkor is, ha a konkrét esetben én voltam a kárvallottja.



- Mi történt ezután a beszélgetés után? Ezek szerint azzal a gondolattal kellett megbarátkoznod, hogy neked aztán mostantól sok esélyed nem lesz. Ez azért szörnyű érzés lehetett...

- Először is: nem rajtam múlott a dolog, én előtte is mindent megtettem, így ebből a szempontból nem volt okom az elkeseredésre. Másrészt volt miből építkeznem, hiszen nagyon jó Eb-szereplést produkáltam Budapesten, 2014-ben, sőt kifejezetten úgy éreztem, hogy valamilyen szinten stabil tagja lehetek a válogatottnak. Sok időt töltöttem a vízben, nem pontozódtam ki hamar, jól bekkeltem és amikor Pufi kiesése miatt kellett, centerben is sikerült bizonyítanom. Fontos gólt lőttem a szerbek elleni győztes meccsen, más alkalmakkor is hasznos voltam a kapufánál, stabil teljesítményt nyújtottam. Tibor ennek ellenére azt mondta, hogy nem fog behívni az őszi világliga-meccsekre, ez már lelombozott, s 2015 februárjáig valóban nem kaptam meghívást. Akkor szerepeltem a Volvo Kupán és egy Világliga-csoportmeccsen, de közben elbizonytalanodtam, nincs mit szépíteni: bűn rosszul játszottam. Ezután, amikor csörgött a telefonom és láttam, hogy Tibi hív, tudtam, hogy baj van. A kerethirdetés előtt két héttel történt ez, s ha valakinél rezeg a léc, nem jó jel, ha a kapitány telefonon hívja... A legrosszabb egyébként az a három nap volt..., hétfőn hívott Tibor és csak csütörtökön találkoztunk. Rég éreztem magam ennyire rosszul...

Sokan kérdeztek már erről és én valóban őszintén csak azt tudom mondani, hogy ha valaki nincs benne a keretben, akkor annak az az oka, hogy nem olyan a teljesítménye.

- Tehát semmi sanszod nem volt... Ha jól számolom, 31 éves voltál ekkor. Hogy dolgoztad ezt fel...? Mi motivált, hogy saját edzésprogrammal, étkezési, fizioterápiás és más "külön utakat járva" nekifuss az olimpiai részvételért folytatott harcnak.

- Egy hétig teljes kóválygásban voltam, aztán szép lassan megérlelődött bennem, hogy ehhez azért nekem is lesz egy-két szavam, sőt nem is szavak, hanem tettek formájában fogom megmutatni, hogy ott a helyem a csapatban. Felállítottam egy tervet. Olimpiai bajnok akartam lenni világéletemben, kidolgoztam, hogy azt a célt hogy akarom elérni. Elkezdtem magam edzeni, hogy kihozzam magamból a maximumot, amivel meg tudom győzni a szövetségi kapitányt. Sokat segített néhány csapattársam is, főleg Viktor, ők biztattak, hogy keményen dolgozzak, mert eljöhet az idő, amikor szükség lesz rám, nem ment még el a hajó, érdemes tenni érte, hogy felkerüljek rá.

Először Budaörsre jártam edzeni, ahol lakom, nagyon szép kinti és benti medencéje van a város uszodájának, szeretek ide járni. Székely Bulcsú az itteni uszoda vezetője, kaptam tőle egy bérletet, lejártam rendszeresen úszni. Tudom, hogy borzasztó az úszásom, ezért kezdtem ezzel. Az ottani úszóklubban van egy nagyon jó edző, Kovács László, tőle is segítséget kértem. Megnézett és azt mondta, meg kell próbálni ebből kihozni a maximumot. Mondott pár ötletet, hogy lehet az izmok savasodását kitolni, edzésprogramot is javasolt erre. Később átmentem a Dagályra, a nyári táborunkba, egy órával előbb kezdtem, mint a gyerekek, utána pedig velük foglalkoztam, labdáztunk, hülyéskedtünk - összekötöttem a kellemest a hasznossal.

Emlékeztem az egri tapasztalatokra, Gerendás György idejében nem volt sok pihenő, illetve néhány hét pihenés után néhány hét munka következett, nagyjából így osztottam be én is a tavalyi nyaramat. Tudtam, hogy mikor akarok pihenni, nyaralni, fesztiválra menni, s ahhoz igazítottam a munkafázisokat.



- Érezted ennek az eredményét?

- Igen. A 2015-16-os bajnokságot nagyon-nagyon jó formában kezdtem el. Sikerült ráéreznem arra, hogy milyen alapozó munkára van szükségem nyáron, szerintem ez látszott az őszi játékomon.

- Unalomig ismert, hogy az OSC-nek az év elejétől végig centerproblémái voltak, ez talán téged érintett a legérzékenyebben, hiszen a meccsek többségén centert kellett játszanod. E hogy befolyásolta a válogatottal kapcsolatos terveidet, a hétköznapi munkát?

- Az biztos, hogy látványossá vált a játékom, talán soha nem lőttem még ennyi gólt, tehát fel tudtam hívni magamra a figyelmet. Ez volt az előnyös oldala. Viszont amikor év közben bekerültem a válogatottba, bekk poszton sokszor azt sem tudtam, hol vagyok. Ugráltam összevissza, rossz oldalára estem a centernek, állandóan kipontozódtam. Nagyon sokat kellett fejben készülnöm, hogy visszaszokjak az eredeti posztomhoz, s rendkívül nagy figyelmet szenteltem a lábtempóm javítására, hogy ki tudjam tolni rendesen a centereket. Szép lassan visszaszereztem hátul játszva is az önbizalmamat, ezt követően sokkal jobb lett a játékom.

- Amikor magadban készültél, jártad a saját utadat, a válogatott két hatodik helyet szerzett világversenyen. Hogy figyelted ezeket a meccseket? Lehet, hogy maga a kérdés is csúnya, de hát nem az volt a személyes érdeked, hogy nélküled rosszul szerepeljen a csapat?

- Ha ismersz, akkor tudod a választ..., nagyon drukkoltam nekik és csalódott voltam az eredmények miatt. Természetesen kicsit más szemmel néztem a meccseket, erősen figyeltem, hogy produkálnak a bekkek, de egy pillanatig sem éreztem azt, hogy nekem jót tesz, ha rosszul játszik a magyar csapat, mert akkor is a részének gondoltam magam. Azt éreztem, hogy a csapat tagja vagyok, aki most ugyan nincs ott, de a legjobbat akartam nekik.

Hozzáteszem: olyan szempontból még szerencsém is volt, hogy jelen lehettem lányom, Lilien születésénél, ott voltam bent a műtőben, tehát pótolhatatlan élményeket is adott nekem ez a kényszerű távollét...

- Mikor érezted azt, hogy lehet ismét esélyed? Volt-e ennek valamilyen konkrét jele?

- Nem nagyon volt jele, de reménykedtem benne, mert az OSC-ben jól ment a játék, bírtam a nagy darálást is, hogy elöl és hátul is helyt kellett állni. Világliga-meccsen tértem vissza, aztán benne voltam az Eb-keretben, ott lehettem a belgrádi Eb-csapatban és azóta végig játszhattam. A januári belgrádi Eb-n jól ment, fontos pillanatokban tudott rám támaszkodni a csapat elöl is, hátul is, úgy éreztem, hogy megalapoztam azt, hogy számítson rám a kapitány a nyári felkészülés kezdetéig.

- A trieszti kvalifikációs tornának mekkora jelentőséget tulajdonítasz akár a saját helyed, akár a csapat szempontjából? Végül az derült ki, hogy csak két változás történt abban a csapatban, abból az egyik (Kis Gábor visszatérése) előre látható volt.

- Elég nagyot. Triesztnek szerintem két szempontból is nagy jelentősége volt. Egyrészt meg kellett szerezni az olimpiai részvétel jogát, másrészt nyolc mérkőzés volt egymásután, és tudható volt, hogy a végén kemény elődöntő és döntő vár ránk. Ezt a nyolc napot úgy végigcsinálni, hogy a végén még mindig hatékonyak, eredményesek legyünk, ez szerintem meghatározó volt. Kiderült, hogy ki az, aki bírja az ilyesfajta fizikai és pszichés terhelést, és ki az, aki nem. Én ezt ilyen szempontból néztem, kicsit mellékesnek éreztem ehhez képest, hogy egy-egy meccsen milyen a játék, hogy alakul a taktika. Most így utólag nézve, lehet, hogy a trieszti tornagyőzelmet kivívó játékosok előnnyel indultak az olimpiai csapatba való bekerülésért folyó harcban, mert a kapitány számára megmutatták, hogy lehet rájuk számítani.

- Mennyire érezted biztosnak a helyedet Trieszt után?

- Arra mindenképpen számítottam, hogy a bő keretben benne leszek.



- Amikor már közeledett a csapathirdetés, nagyon magabiztosnak láttalak az edzéseken és a parton is...

- Az is voltam, igen. Kiemelném Imre Tóvári Zsuzsanna szerepét ebben. A csapatfoglalkozások mellett voltam nála egyéni beszélgetéseken és sokat segített, hogy magabiztossá váljak. Eleinte voltak bennem kétségek, de szerencsére ezek egy hét alatt eltűntek és egészen magabiztosan tudtam dolgozni.

- Tibor névsorismertetésénél mit éreztél...? Hogy zajlott ez?

- Ültem, tördeltem a kezemet és vártam a nevemet. Nagyon dobogott a szívem, de amikor elhangzott, hogy "Decker Ádám", próbáltam pókerarcot vágni, mégse az legyen hogy 32 évesen elkezdek ujjongani. Igyekeztem megőrizni egy olyanfajta "méltóságot", amiről úgy éreztem, elvárható a csapat egyik legidősebb játékosától. Legalább egy percig rezzenéstelen arccal ültem, miközben belül szinte felrobbantam. Utána gratuláltam a csapattársaimnak, ők is nekem. Nagyon fel voltam dobódva.

Ilyenkor egyébként mindig nagyon izgulok, szerencsére nem volt még olyan élményben részem, hogy ott ültem és nem hangzott el a nevem. Amikor a bő keretnek tagja voltam, mindig maradtam a szűkítés után is! Nem szeretném soha megtudni, milyen érzés az, akikor nem mondják az ember nevét, de azért mindig izgultam, hiszen sosem lehet az ember biztos a számára kedvező döntésben.



- Ahogy a játékostársaid, te is mindig úgy fogalmazol a nyilatkozataidban, hogy nem csak kikerülni akarsz az olimpiára, hanem ott nyerni szeretnél. Az első olimpiád lesz, eddig csak hallhattál arról, hogy ott különleges a légkör, egy sor kísérő jelenség szokatlan lesz, a formaruhától kezdve az olimpiai falun át a nagyobbik közösség, az olimpiai küldöttség tagjaként való ottlétig. Erre hogy készülsz?

- Universiadén már voltam, szerintem kicsit az is olyan, mint egy olimpia. Emellett olimpiai bajnokokkal készülök, ők sokat meséltek már az olimpia speciális légköréről. Kifejezetten arra számítok, hogy ez a helyzet kicsit meg fogja lökni a teljesítményemet, pozitív irányba. Emlékszem arra, hogy a budapesti Eb előtt volt olyan csapattársam, akit a torna előtt feszélyezett a várakozás, az, hogy biztos volt: 6-7 ezer ember drukkolásától lesz hangos a Margitsziget. Engem akkor is feldobott ez a különleges légkör, már azt is nagyon élveztem, amikor a meccs előtti bemutatásra készülődtünk Az olimpiát is így várom, ezek az élmények engem mindig pozitív energiával töltenek fel. Nagyon várom már.



- Szakmai szempontból hogy látod, milyen a csapatunk, mennyit tud még fejlődni és az ellenfelek ismeretében szerinted milyen teljesítményre és milyen eredményességre lehet számítani tőletek?

- A csapatunk nagyon jó. Kifejezetten pörgős és az ugrik be nekem, hogy amikor körülbelül ebben a felállásban játszottunk néhány edzőmeccset Szolnokon a Szolnokkal úgy, hogy a válogatottak egy része az ellenfélnél szerepelt, azt láttam a szolnokiakon, hogy a meccs végére kapkodták a levegőt, nagyon elfáradtak. Azt éreztem én is, hogy te jó ég, hogy fogom tudni tartani a lépést a fiatalokkal ebben a nagyon gyors, pörgős játékban. Most is azt gondolom, hogy a legnagyobb erőnk ez a gyors ritmusú játék. Ha összehasonlítom a csapatot a barcelonai vb-n győztes válogatottal, olyan nagyon sok személyi változás nem történt, mégis azt tapasztalom, hogy megújultunk, taktikailag mindenképpen, sokkal pörgősebb, feszesebb ritmusú, nagyon sok lefordulással operáló csapat vagyunk. Készülünk olyan dolgokkal is Rióra, amikkel meglephetjük az ellenfelet, s én nagyon hiszek abban, hogy akár a dobogó legfelső fokára is felállhatunk. Ez a határozott célom és látom is ennek reális esélyét.

Hogy mire lesz elég a teljesítményünk, azt természetesen nem tudhatom, de bizakodó vagyok, mert eddig jó meccseket játszottunk, már akkor is, amikor a felkészülés elején tartottunk és még nem állt össze a játékunk.

Szépen megyünk előre, folyamatosan erősödünk, vannak nagyon jó jelek, olyan taktikai elemeket vagyunk képesek már most kellő biztonsággal végrehajtani, amikről tudom, hogy néhány hét múlva fontos szituációkban gólokat jelentenek majd.

- Látod-e magad előtt az augusztus 20-i döntő utáni éjszakádat? Elég rossz a közbiztonság Brazíliában...

- Nem szeretnék kimenni az olimpiai faluból, lehet bulizni azon belül is. :-)

Próbálom lepörgetni magamban a várható fejleményeket, az első meccset, a szerbek elleni csoportrangadót már lejátszottam fejben, láttam, ahogy nekik estünk mindjárt az elején. Sőt, annak a filmje is leforgott már előttem, hogy a döntőben mennyire jól fogunk játszani és mennyire fegyelmezettek leszünk. Erre készülök, hogy utána mi lesz, ez annyira még nem foglalkoztat. Itt a csapatban nagyon nagy "pengék" vannak, arra az esetre, hogy mit kell csinálni, ha az ünneplés kerül napirendre. Nem szeretnék neveket mondani, de teljes mértékben, vakon megbízom a csapat két centerében, akik a bulit tökéletesen meg tudják szervezni, ha ez szükségessé válik! :-)

- Köszönöm a beszélgetést és sok sikert Rióban!


DECKER ÁDÁM ADATLAPJA A VLV-N

VLV-FOTÓK DECKER ÁDÁMRÓL