FACEBOOK

TEK-esek lőttek a magyar vízilabda-válogatott tagjaira

TEK-esek lőttek a magyar vízilabda-válogatott tagjaira
hozzászólás, 2016.04.28.

Egy olimpiai elődöntő-döntő izgalmait, adrenalinszintjét nehéz a felkészülés során előidézni. A magyar csapat stábjának ez sikerült, s hogy a játékosok miként reagálnak a legélesebb helyzetekre, azt műszeres adatok dokumentálják. A Rióra készülő csapat sportpszichológusa sok kulisszatitkot árult el a DigiSport V-közép című műsorának legutóbbi adásában.

Diapolo

Imre Tóvári Zsuzsanna majdnem hét éve - még Kemény Dénes felkérésére - találkozott először a magyar férfi vízilabda-válogatott tagjaival. Nem meeting roomban történt az eset, hanem súlyzók, erősítő gépek között, egy erőnléti edzés után. Mint mondja, volt öt nagyon nehéz perce. Nézték egymást a fiúkkal, akik között volt egyszeres, kétszeres, háromszoros olimpiai bajnok, s az arcokról "levette a döbbenetet".

Hamar átlendültek a nehéz perceken, mindenki megértette, hogy a cél a megoldáskeresés. A közös munka azóta folyik, részben csoportos foglalkozásokon, részben egyéni beszélgetések alkalmával.

Egri Viktor műsorvezetővel már a beszélgetés első szakaszában tisztázták, hogy a pszichológiai foglalkozásokon a játékosokkal nem lélektani mélységekben kutakodnak, nem problémákat keresnek, hanem megoldásokat, ugyanúgy, ahogy a profitorientált világban a vállalati vezetői csapatépítő tréningeken. Célorientált, megoldásközpontú munka folyik, nem pedig terápiás csoport tagjai tesznek folyamatosan önvallomást a többiek előtt.

A Kemény Dénessel végzett közös munka során a sportpszichológus a világversenyeken is jelen volt, a szövetségi kapitány egyfajta "háttéreszközként" tartott rá igényt, s ha szükségét érezte, "bevetette őt".

Amikor Benedek Tibor lett a szövetségi kapitány, s felkérte Imre Tóvári Zsuzsannát a munka folytatására, új típusú együttműködésben állapodtak meg. A kapitány nem igényelte a pszichológus személyes jelenlétét a világversenyen, amit Imre Tóvári Zsuzsanna elfogadott, mert Benedek Tibor személyében garanciát látott a szakmai (pszichológiai) munka hatékonyságára, ugyanis az új szövetségi kapitány akkor már évek hosszú során át - még játékosként,  csapatkapitányként - vezette a csapatot, nagyon magas érzelmi intelligenciaszinttel, s a "csoportozás" számára evidencia, tehát nem kellett megtanulnia a munkához szükséges eszköztár elemeit. Ugyanakkor a pszichológusnak is volt kérése, az, hogy a kapitány vegyen részt a játékosokkal közös itthoni csoportos foglalkozásokon, ami azóta sokat segített, hiszen Benedek Tibor látja, mi zajlik ezeken a megbeszéléseken, jobban megismeri a közösségen belüli kapcsolatok hátterét is.

Világversenyen, amikor a pszichológus nincs jelen, a szerepét Benedek Tibor és Varga Dániel csapatkapitány veszi át, sőt, maguk a játékosok is, hiszen olyankor ez már mindenki felelőssége.

A felkészülés során csapatépítés folyik, de a fiúk már hét éve dolgoznak együtt a pszichológussal, kialakultak a módszerek és bár mindig vannak új emberek, ők gyorsan megtanulják, hogy mik a keretek, hogyen kell beszélni ezeken a foglalkozásokon, miként tudják segíteni egymást.

A felkészülési időszakban hetente vannak csoportos megbeszélések és a teljesítmény-központú munka során a játékosokkal egyénileg is foglalkozik a pszichológus. Ő maga jelzi, hogy kivel mennyit szeretne beszélgetni, s e foglalkozások során sokszor olyan konkrétumokról esik szó, amiket az illető játékos hasznosítani tud a következő világversenyen.

Érdekes, hogy Imre Tóvári Zsuzsanna szavaiból kiderült: posztonként más és más lélektani elemek kerülnek előtérbe a beszélgetések során. A védőjátékosoknál és a kapusoknál például különösen fontos, hogy minél keményebben tudjanak beleállni a konfliktushelyzetekbe. Ez kell ahhoz, hogy erős, egységes védelemként működjenek. Vigyázni kell arra, hogy a konfliktushelyzetek ne túlpörgést okozzanak, de természetesen a visszahúzódás sem vezet eredményre. Nagyon komoly egyensúlyi helyzetet kell megtalálni, a saját pillanatnyi képesség, erő ismeretében meghozva a döntést, hogy abban a konkrét helyzetben a legjobbját tudja hozni mindenki - együtt a többiekkel.

- Ugye, ha beszélgetünk és konfliktushelyzet áll elő, az úgy kezdődik, hogy felmegy az adrenalin, és az ember vagy üvölt, vagy nyuszi lesz, csendben marad. És van a középút, ami a legjobb, az pedig az, hogy felnőtt ember módjára, tények szintjén, megfogható dolgokkal meg tudjuk győzni a másikat vagy meg tudjuk védeni magunkat. Ez azért nehéz - mondja Imre Tóvári Zsuzsanna.

A bevezetőben említett "akció", különleges csapatépítő tréning során nagyon magasra szökik a pulzus, ugrásszerűen megnő az adrenalinszint. TEK-es katonákkal együtt dolgozva különböző próba elé állítják a játékosokat, mérik közben a pulzusukat, feladatokat kell végrehajtaniuk, például eljutni egyik helyről a másikra. Közben lőnek rájuk, ami azonnal felviszi a pulzust. Volt olyan játékos, aki annyira gyakorlottá vált, hozzászokott az ilyen helyzetekhez, hogy nem nőtt jelentősen a pulzusa, ami hatalmas rutint mutatott, hihetetlenül hatékony küzdési stratégia alkalmazására utal.

Videóval vették, hogy különböző mentális jellegű gyakorlatokat a jelentősen megemelkedett pulzussal miként oldanak meg a játékosok. Azt modellezték ezzel, hogy komoly téthelyzeteknél ki hogyan dönt, mennyire gyorsan határoz és hajtja végre, amit elgondolt.

A lövések persze nem éles lőszerrel történnek, hanem gumilövedékekkel, de azért erősen megérzi a találatot minden szenvedő fél.

Imre Tóvári Zsuzsanna elmondta, hogy csak olyan helyzetbe viszik bele a csapattagokat, amit  előtte a stábtagok, ő maga és Benedek Tibor is kipróbáltak, hogy a saját bőrükön érezzék a kísérlet közvetlen hatását. A játékosok igazi veszélyhelyzetbe nem kerülnek, főleg nem egy világverseny előtt. Ugyanakkor nagyon sok lélektani jellemző megjelenik ezekben a helyzetekben, a reakciók képet adnak a sportolók játékintelligenciájáról, kiderül, hogy ki az, aki felveszi a harcot, s ki az, aki inkább menekülni kezd.

Közismert, hogy a tétmeccseken nyújtott produkció már nagyon erősen lélektani elemeken is múlik. Hogy ki mennyire áll bele az adott helyzetbe, mennyire tartja kontroll alatt, ki tudja-e hozni magából a maximumot, mindez - ahogy gyakran mondani is szokták - fejben dől el.

A pszichológus tapasztalatai szerint a vízilabda-válogatottnál mind a szövetségi kapitány, mind a játékosok tudatossági szintje nagyon magas, történelmi hagyományok határozzák meg a közösségre jellemző magatartást, amit önkéntelenül átvesz minden újonnan érkező. Az elvárás nagy, aki ide kerül, attól a többiek gyorsan jó teljesítményt várnak, egyszerűen ez az elfogadott mérce, amihez mindenki alkalmazkodik. Egy világverseny előtti felkészülés óráról órára kidolgozott forgatókönyv szerint zajlik, Imre Tóvári Zsuzsanna szerint ez egy nagyon magas szint és senkit nem kell noszogatni, "bántani", hogy alkalmazkodjon az elvárásokhoz, mert ez az alap.

Ami az olimpiáig hátralévő időszakot illeti, már megkezdték az egyeztetést Benedek Tiborral arról, hogy a közvetlen felkészülés során milyen feladatokat kell megoldani, hol vannak "elakadások", a selejtezők tapasztalatai alapján min kellene dolgozni akár csoportdinamikai szinten, akár egy-egy meccs konkrét történéseit elemezve. Például foglalkoznak majd azzal, hogy milyen lélektani eszközökkel lehet erősíteni a mérkőzések utolsó negyedében nyújtott teljesítményt, hiszen világversenyeken általában ott dől el minden.

A teljes, húszperces beszélgetés: