Hírek

MAGYARORSZÁG OLIMPIAI BAJNOK!

2008. 08. 24.
A magyar férfi vízilabda-válogatott Sydney és Athén után Pekingben is aranyérmet szerzett. Kemény Dénes csapata a döntőben csaknem végig vezetett, folyamatosan őrölte fel a várakozásoknak megfelelően rendkívül keményen játszó amerikai csapat erejét. A fiúk megmutatták, hogy ha kell, szívósan védekeznek, de nem felejtették az ősi magyar vízilabda-fifikát sem. Nem lehet ember a világon, aki ne ismerné el: megérdemelten került újra hozzánk az aranyérem! Biros Péter és Varga Dániel a torna all star csapatában!
Több mint ezer magyar szurkoló előtt kezdődött a döntő. Az első gólt mi lőttük, de az USA csapata gyorsan fordított, 2:1-re és 3:2-re már ők vezettek. Az ellenfél a meccsnek ebben a szakaszában rendkívül magabiztosan játszott elöl, kivétel nélkül minden emberelőnyét simán értékesítette. Amikor elkezdtek a távoli lövéseik is bemenni, Kemény Dénes kapuscserére határozta el magát. Szécsit hozta vissza és a kapuscsere megint nyerő húzásnak bizonyult.

A magyar csapat védekezése feljavult, egy-két Szecska-védés után az amerikaiak elbizonytalannodtak. Kétgólos előnyünket még be tudták hozni, de amikor három góllal elhúztunk, már lehetett érezni, hogy összeroppan a világhatalom csapata.

A magyar válogatott az athéni döntő óta nem nyert világversenyt. Mindenki ezt a napot várta.


(MTI-fotók, Illyés Tibor és Koszticsák Szilárd felvételei)


Magyarország-USA 14:10 (6:4, 3:4, 2:1, 3:1)
Peking, Yingdong Natatorium, v: Turcotte (kanadai), Brguljan (montenegrói)
Magyarország: Gergely István - Varga Tamás, Kásás Tamás 1, Kiss Gergely 1, Benedek Tibor 1, Biros Péter 3, Kis Gábor 1. Csere: Szécsi Zoltán (kapus), Molnár Tamás 1, Madaras Norbert 1, Varga Dénes 2, Hosnyánszky Norbert, Varga Dániel 3. Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

USA: Moses - Varellas 1, Powers, Wright, Beaubien 2, Azevedo 4, Smith 2. Csere: Hudnut, Merlo, Bailey 1, Hutten, Krumpholz, Brooks (kapus). Szövetségi kapitány: Terry Schroeder

Gól - emberelőnyből: 13/7, ill. 11/4

Ötméteresből: -, ill. 1/1        

Kipontozódott: Hosnyánszky (21.p.), Varga T. (29.p.), Smith (31.p.)

Több mint ezren énekelték a válogatott tiszteletére felhangzott magyar himnuszt a Jingtung uszodában. 



A lelkes szurkolók természetesen megvárták az eredményhirdetést, amelyen Kemény Dénes játékosai Schmitt Páltól, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökétől, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjától vehették át a medálokat. A ceremónián közreműködött a másik magyar NOB-tag, Aján Tamás, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség elnöke is, aki a harmadik helyezett Szerbia pólósainak nyújtotta át a bronzérmeket.

Aztán Benedekék elővarázsolták a szurkolóktól kapott zászlókat, cserébe a virágcsokrok csaknem mindegyike a lelátóra repült.

A csapatból hatan, Benedek Tibor, Biros Péter, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Molnár Tamás és Szécsi Zoltán harmadszor hallgathatták olimpián a Himnuszt. Ők csatlakoztak a korábban szintén háromszoros aranyérmes Gyarmati Dezsőhöz és Kárpáti Györgyhöz.

A drukkerek szűnni nem akaró "Ria-Ria Hungária!", a "Szép volt fiúk!", és a "Bajnokcsapat!" mellett "Mi vagyunk a legnagyobbak!" rigmussal ünnepelték a sorozatban harmadszor megszerzett aranyérmet. A szervezők pedig a meccsfelvezetésekről megismert csárdásbejátszással kedveskedtek a magyaroknak.



A fiúk (zárójelben az olimpiai győzelmek száma):

BENEDEK TIBOR (3), BIROS PÉTER (3), GERGELY ISTVÁN (2), HOSNYÁNSZKY NORBERT (1), KÁSÁS TAMÁS (3) KIS GÁBOR (1), KISS GERGELY (3), MADARAS NORBERT (2), MOLNÁR TAMÁS (3), SZÉCSI ZOLTÁN (3), VARGA DÁNIEL (1), VARGA DÉNES (1), VARGA TAMÁS (2).

KEMÉNY DÉNES (3)

KÖSZÖNJÜK!!!

 


Élő közvetítésünk a mérkőzésről

MTI-képek I. - Illyés Tibor és Koszticsák Szilárd felvételei 

MTI-képek II. - Illyés Tibor és Koszticsák Szilárd felvételei

MTI-képek III. - Illyés Tibor és Koszticsák Szilárd felvételei

Tévéképek az olimpiai döntőről

Olimpiai aloldalunk


KEMÉNY DÉNES szövetségi kapitány az MTI-nek:

"Szerettük volna, terveztük, dolgoztunk érte, de akkor sem volt biztos. Ahhoz, hogy sikerült, kellett egy csomó dolog: szerencse, elhivatottság, nem tudom, még mi minden. De azért a háromból három az valószínűleg nem véletlen. Háromszor egymás után valamilyen kívülálló okból nem nyerhetünk, valamit nyilván mi is hozzátettünk ehhez.

Csak köszönni tudom ezeket az élményeket a srácoknak. Huszonegy ember hozta össze ezt a három címet, a magyarban mindkettő szerencsés szám. Négy új olimpiai bajnokunk van, de nagy volt a felelőssége a kilenc réginek.

A meccs közepén egyik legjobbunknak lovaglóizom-húzódás miatt végleg ki kellett szállnia, ezt mondjuk nem nevezném szerencsének, de Biros Péter addig fantasztikusan játszott.

Fontos volt, hogy a csapat a szoros állásból el tudott húzni. Most van hat háromszoros olimpiai bajnokunk, hogy mennyire nehéz ez, meg kell nézni a könyvekben. Három perccel a vége előtt, négygólos vezetésnél kezdtem megnyugodni.

Szeretnék édesapámmal beszélni, mert nem látta a meccset, nem nézi soha, majd elmesélem neki. A nagyobbik fiammal is szeretnék beszélni, aki Floridában tanul, és interneten követte a mérkőzést" - mondta az eredményhirdetésre menet a szakvezető.

Kemény Dénes kicsit később:

"Utoljára Sydneyben egy csoportmeccsen kapott ki olimpián a csapat, amely Athénban és itt Pekingben is veretlen maradt, s ez így lesz Londonig - nyilatkozta Kemény, aki szerint a Montenegró elleni elődöntő volt a legfontosabb mérkőzés a játékokon.

"Egy Kanada ellen könnyen megnyert összecsapás és három nap pihenő után kellett visszaszokni a birkózásba, ezért úgy vélem, az volt a legfontosabb találkozó az egész olimpián. Mindenki félretett minden zavaró körülményt, hogy annyit hozzon ki magából, amennyi szükséges."

A kapitány elárulta, a győztes finálé után csak annyit mondott játékosainak: köszönöm.

"Gyurcsány Ferenc telefonon gratulált, ő is megköszönte, hogy nem játszottunk az idegeivel, mint négy éve, Athénban - tette hozzá.

Az olimpia előtti időszak vesztes világversenyes mérkőzéseiről Kemény azt mondta, akkor is jó pólót játszott a csapat.

"Azonban bizonyos meccseken becsúsztak hibák, amitől leblokkolt az együttes. Az olimpián ez annyiban különbözött, ha hibázott valaki, a többiek segítettek neki, hogy többet ne hibázzon. Nekem egy televízió és egy DVD volt a szobámban, s folyamatosan néztem minden momentumot. Nem csak az ellenfelet, saját magunkat is elemeztük, mert ez ugyanúgy gólokat hozhat a mérkőzéseken. Kétségtelen, hogy az olimpiának a legnagyobb a presztízse, de ugyanolyan büszke vagyok arra a hét aranyra is, amit Eb-n, vb-n vagy a Világligában nyertünk."

Kemény azt mondta, nehéz különbséget tenni a három olimpiai diadal között. 

"Sydneyben tapasztalatlanul vágtunk neki, s két csoportmeccses vereség után kellett felhozni magunkat az olaszok elleni negyeddöntőre, amit 8-5-re nyertünk meg. Athénban, ha az első meccsen kikapunk a szerbektől, egész más lett volna a folytatás, szerintem lehet, hogy kicsinálnak minket a bírók. Végül a fináléban határtalan nehézségek árán fordítottunk. Itt a két csoport úgy összekavarodott, hogy végül egy könnyebbnek tűnő ellenfelet kaptunk a döntőben. De ha azt nézzük, hogy az amerikaiak öt góllal verték a szerbeket, akkor ők voltak a nehezebb rivális."

Kemény kijelentette, nem foglalkoztak a magyar olimpiai küldöttség gyengébb szereplésével.

"Nekünk egy feladatunk volt, örömet szerezni 15 millió magyarnak."

További nyilatkozatok az MTI-nek, a vlv-nek és az MR1 Kossuth Rádiónak:

KÁSÁS TAMÁS:

"Leírhatatlan, felfoghatatlan, bár úgy érzem, hogy teljesen megérdemelt! Nagyon sok mindent kéne most mondanom, de ez, ami itt a lóg a nyakunkban, ez a legfontosabb. Az, hogy valaki ma lett olimpiai bajnok először - és úgy lett olimpiai bajnok, hogy főszereplőként -, van aki másodszor és van aki harmadik. Óriási.

Az amerikaiak kemények voltak, ahogy azt vártuk is. Három negyeden keresztül megszorongattak minket, aztán kijött azért a két vízilabdanemzet közötti különbség. Felálltak többször, mert jó csapat. Bejutottak az olimpiai döntőbe, ami azt jelenti, hogy jó csapat. De nem kell szerintem most elemezni, megnyertük és kész!

MADARAS NORBERT:

"Másodszorra ugyanolyan jó érzés, mint elsőre, ezt sem fogom elfelejteni. Az volt a fontos, hogy el tudjunk lépni két-három góllal, ami az elején nem nagyon jött össze. Akkor nem jól védekeztünk, sorra kaptuk a gólokat, hiába lőttünk mi is. Elöl nem volt semmi baj, és ahogy összeszedtük magunkat hátul, úgy lett könnyebb a meccs.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített nekem az elmúlt években. A családnak és mindenkinek, azoknak is, akik bíztak bennem, bennünk az "ezüst-évek" alatt is!"

BIROS PÉTER:

"Valószínűleg elfáradtak és elbizonytalanodtak az amerikaiak. Minket nem altattak el azzal, hogy az edző az esélytelenek nyugalmával küldi ellenünk a csapatát, mivel a szerbeket nem véletlenül verték meg és előtte a horvátokat sem. Komolyan kellett venni őket, ezt bizonyították két negyedig, de úgy érzem, a jobb csapat nyert. Nem hiszem, hogy egy ideig táncolni fogok a fájós lábammal. Mindenkinek a gólja fontos volt, de ugyanolyan fontos volt hátul védekezni. El kell telni egy kis időnek, hogy érezzük, milyen súlya van ennek a harmadik aranyéremnek. Nekünk valószínűleg jobb az, ha egy nap játszunk, aztán egy napot pihenünk, rá tudunk készülni a következő meccsre. De az Európa-bajnokság sem azon múlott, hogy elfáradtunk, egyszerűen nem arra készültünk, hanem az olimpiára."

SZÉCSI ZOLTÁN:

"Iszonyúan jó volt ez a mérkőzés, mindenki nagyon jól játszott. Az amerikaiak is jól kezdtek, de végül kijött a rutin és a két ország vízilabdája közötti különbség. Nem lepett meg bennünket annyira, hogy ők kerültek a döntőbe, megverték a horvátokat, és a csoportkörben ugyan kikaptak a szerbektől, de az elődöntőben lebucizták őket. Tudtuk, hogy jók, de reméltük, hogy nem ennyire. Ez egy komoly hétcsapatos torna volt, a szerbek, a horvátok és a montenegróiak mellé igenis oda kellett számolni a spanyolokat, az ausztrálokat és az amerikaiakat."

BENEDEK TIBOR:

"Lehet, hogy kívülről valamivel könnyebbnek tűnt ez a döntő, mint az athéni, de emögött ott van négy év, sok ezüstérem, sok megpróbáltatás, és végül megérdemelten újra a csúcsra jutott a csapat. Ha jól működik a csapat, az nekem rengeteg erőt ad, az volt a legnagyobb feladatom, hogy jól működjünk, hiszen óriási korkülönbségek vannak. Most nem lehetett látni, ki a fiatal, ki az öreg, 13 emberből álló, egységes csapatot alkottunk. A legfontosabb szó, amit Athén után mondtam, a szeretet volt, most azt mondom, hogy a tehetség győzedelmeskedett. Ez vitt át minket az akadályokon. Soha nem az volt, hogy egy ember 5-6 gólt lőtt, hanem mindenki egyformán kivette a részét. Nem szeretnék már négyszeres olimpiai bajnok lenni, nekem most az volt az egyik feladatom, hogy a fiatalok is átélhessék, amit mi Sydneyben. A válogatottban már nem nagyon lehet majd látni engem játszani, de klubszinten még biztosan folytatom."

GERGELY ISTVÁN:

- Iszonyatosan örülök ennek az éremnek.

- Látom végig fogod, mintha föl lenne kötve a kezed.

- Nagyon-nagyon vágytam rá, akárcsak a többi csapattársam és most meglett. Rengeteg munka van benne.

- Te vagy az egyetlen játékos, aki nem volt ott az EB-n. Ha visszapörgetjük az időt, gondoltál volna minderre?

- Nem gondolkoztam ezen. Hittem benne, hogy ez a csapat olimpiai bajnok lesz és tudtam, azok fognak kijönni, akik a legjobbak. Amiben hittem, bebizonyosodott, mert ez a csapat tényeg olimpia bajnok lett.

- Az milyen érzés, hogy egy nagyon sikeresen megvívott elődöntő után, ahol nagyon jól ment a védés, te kezdtél, de egy-két mozdulatból arra következtetek, hogy ma úgy érezted, hogy valahogy nem megy úgy?

-
Nem érzem úgy, hogy nem ment volna. Most ez így alakult. Megígértem Szecskának az elején, hogy kiegészítjük egymást és ez így is történt. Én az elődöntőben kiegészítettem őt, ő kiegészített engem a döntőben, ilyen egy csapat. Nem arról szól, hogy most ki a legjobb játékos, ki a legjobb kapus, ki lövi a legtöbb gólt, hanem arról, hogy nyerjük meg a mérkőzést, és sikerült.

- Ha most valaki el akarná ezt venni tőled, ide a nyakadhoz nyúlna...

-
Sok energiájába kerülne, nagyon sokba. Legalább annyiba, mint amennyibe nekem került ez az érem!

KIS GÁBOR:

"Fantasztikus érzés, egy álom teljesült, ennél nagyobbat egy sportoló nem kívánhat. Hatalmas akarattal nyertünk, kitartással és okosan játszottunk, nem kapkodtunk, amikor még szoros volt az állás, aztán kijött a különbség."

VARGA DÁNIEL:

"Nincs kisebbségi érzésem a háromszoros olimpiai bajnokok között, az egész nyári készülés arról szólt, hogy ezt a különbséget eltüntessük. Arra törekedtünk, hogy egységes legyen a csapat, úgy látszik, sikerült. Lélektanilag fölényben voltunk a mai meccsen, aminek az volt az oka, hogy közülünk már sokan játszottak döntőt."

- Amikor 2007-ben a világbajnokságon elveszítettétek a döntőt, azt mondtad nagyon csalódottan, hogy semmi sem sikerül, én soha nem nyerek semmit. Most már olimpiai bajnokként elhiszed? 

- Elhiszem. Az egy gyenge pillanatomban volt, öt percre rá már megbántam, és nem is igazán gondoltam komolyan, nem is hittem benne, csak ez volt az első reakcióm. El van felejtve. 

- Ha az ember egy olimpiai döntőn három gólt dob, akkor azt hiszem, hogy mindent megtett a sikerért. 

- Ez a három gól ez olyan dolog, hogy tényleg szinte semmi dolgom nem volt azon kívül, hogy védekeznem kellett és gólt kellett lőnöm. Elosztottuk tizenhárom felé a szerepeket és mind a tizenhárom ember azt csinálta, amit kellett. Így ez a magyar válogatott verhetetlen! Azt hiszem, hogy a négy év munkájának az utolsó fázisa az, ami beérett. Ezt vártuk, ezzel tudtunk nyerni. 

- Gondoltad volna a döntő előtt, hogy ilyen sima lesz? 

- Igen, elég sokszor gondoltam rá, és szidtam is magamat, illetve próbáltam a gondolatot elhessegetni, mert ha úgy jövünk ide, hogy ez egy sima döntő lesz, akkor nem lesz sima. Azt hiszem, bebizonyítottuk, hogy nem így jöttünk ide. Ettől lett sima. 

- Nagyon kapartak, nagyon akartak az amerikaiak... 

- Ez természetes, mégiscsak egy olimpiai döntő volt. Nekik ez egy nagyon nagy dolog, nagy bravúrt hajtottak végre. Borzasztó egységesek voltak, néhány sztárjátékossal. Bebizonyosodott az, hogy egy CSAPAT tud nyerni, ha igazán csapat. 

- Mikor hitted el, hogy megvan a hőn áhított aranyérem? 

- Nem volt nehéz dolgom, mert amikor Dumi belőtte a fórt a végén, azt hiszem, azzal lett 14:9, akkor Kása a visszaúszásnál azt mondta, hogy „Gratulálok, olimpiai bajnok vagy!”. Azt már azért elhittem. 

- Felfogtad már, hogy mi történt, mi zajlik veled? 

- Igen, azt hiszem igen, mindenesetre most éhes vagyok. 

- Belegondoltál már abba, hogy a neved neked is ott lesz a Sportuszoda falán? 

- Igen, talán ez jutott eszembe a legtöbbször. Ott nőttem fel a Margitszigeten, és minden nap láttam a nagy neveket. Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy közéjük tartozhatok. 

- Amikor ott álltál a dobogó tetején és szólt a himnusz, akkor kire, mire gondoltál?

- Lepörögtek előttem a meccsek, arra, hogy milyen lesz hazamenni, és arra, hogy nehogy elrontsam a szöveget, mert olyan túl sokszor nem volt még hozzá szerencsém.

VARGA DÉNES:

A meccs nagyon jól sikerült. Teljesen nyugodtan tudtunk játszani. Az első félidőben még szét volt esve kicsit a védelmünk, de a második félidőben összeállt és nagyjából realizáltuk a különbséget a két csapat között.

- Nem volt bennetek valami felfokozott hangulat? Hogy tudtatok nyugodtak maradni?

- Most a magam nevében beszélek; szerintem pont az a lényeg ilyen helyzetekben, hogy nyugodt maradjon az ember. Biros Peti is tanácsolta a meccs előtt.

- De ezt könnyű mondani, azután, amikor ott vagy… Ugye eddig ezzel volt probléma.

- Azt tudom erre csak mondani, hogy ez is az edzés része. Ezt is meg kell tanulni. Én az elmúlt pár évben jó sok döntőt játszottam és folyamatosan igyekeztem elsajátítani ezt. Úgyhogy sikerült ezen a döntőn. Örülök neki.

- A fantasztikus alapvonalas gólodhoz milyen kommentárt fűzöl?

- Nem fűzök semmilyet a sajátomhoz.

- De mégis: ez úgy érzésre ment, vagy előre elhatároztad, hogy úgy lövöd?

- Nem, hát ahogy mondtam, teljesen tiszta volt a fejem. Úgy láttam, hogy nem figyelnek, azután előttem, rálőttem, belőttem.

- Ilyet szoktál gyakorolni? Ennyire éles szögből edzésen vagy brahiból?

- Ááá… nem.

- Ez csak úgy jött hirtelen?

- Hát ez jött, igen. Olyan szempontból fel voltam készülve rá, hogy ez a kapus be szokta nézni az ilyeneket… Edzettünk velük a nyár folyamán és tudtam, hogy egy olyanfajta kapus, aki az ilyenekre elég "érzékeny".

- Milyen érzés volt, amikor lefújták?

- Hát akkor még nem éreztem magam annyira jól, mint most. Egy életre szóló élmény és köszönöm annak az egy tucat férfinak, sportembernek, valamint a csapat stábjának, akikkel átélhettem ezt az egészet. Fantasztikus élmény volt.

- Mit fogtok most csinálni? Kimentek a városba? Mi a program?

- Nem tudom. Most a McDonalds’-ben eszünk és majd közösen határozzunk az este további részéről.

MOLNÁR TAMÁS:

"Erős vagyok, de vannak olyan helyzetek az életben, amikor az ember nem tud parancsolni az érzelmeinek. Nem is bánom, hogy sírtam a dobogón, nagyon jó érzés volt. Mindhárom győzelemnek megvan a maga szépsége, Sydneyben volt az első, Athénban egy sírból visszahozott mérkőzést nyertünk meg, ezzel pedig sporttörténelmet írtunk. Ennek az aranyéremnek már a két ikerfiam is szemtanúja volt. Ha választanom kéne, most azt mondanám, ez a legértékesebb. Nagyon nehéz egy ilyen tornát végigjátszani, mind fejben, mind fizikálisan ott voltunk. Tisztában voltunk azzal, hogy ha azt játsszuk, amit tudunk, akkor nagyon nehéz minket megverni. Szerencsére azt játszottunk, amit tudunk."

VARGA TAMÁS:

-
Athén óta nem nyertem semmit, és ez a győzelem számomra... hogy is mondjam: kétszer a világ tetején állni, az egyszerűen semmihez nem hasonlítható! Borzasztóan boldog vagyok, hogy a második olimpiai aranyamat is megszereztem és megérte a négy év nyeretlensége a klubcsapatokkal. Úgy érzem, hogy ezt ki kellett várnom, de nem baj, megérte. Inkább négyévente nyerjem ezt meg, ez a legfontosabb.

- Az amerikaiak legyőzése nehezebb volt a montenegrói elődöntőnél?

- Azt gondolom, hogy ezt a döntőt csak mi nehezíthettük volna meg magunknak. Sokkal jobb csapat a magyar válogatott, mint az amerikai, de azért egy döntő mindig döntő. Amikor elkezdtünk hátul jól védekezni, egyből szétnyílt a mérkőzés. De erre várni kellett a harmadik negyed végéig, a negyedik negyed elejéig. A legfontosabb az, hogy magabiztosan nyertünk. És az a csodálatos közönség! Így játszani egy magyar csapatnak... Nem az, hogy nem nehéz, de nagyon meg is könnyíti, hogy felnéz az ember a lelátóra és mindenhol magyar szurkolót hall, a magyar buzdítást. Nagyon szeretném megköszönni nekik és minden magyar szurkolónak, mert ők is, MINDENKI részese ennek az olimpiai aranynak!

KISS GERGELY:

A szakmai része annyi, hogy rosszul kezdtünk védekezésben, a támadás végig rendben volt. És azután, amikor jobb lett a védekezés, egyértelművé vált, hogy mi fogjuk nyerni a meccset.

Harmadszor a dobogó legfelső fokán! Nem tudom még felfogni ezt az érzést! Amilyen gyönyörű volt a sydney-i döntő, amilyen nehéz volt az athéni, amilyen érdekesen alakult ez az egész, hogy az amerikaiakkal játszottunk és ahogy a végeredmény, hogy háromszoros olimpiai bajnok Magyarország, ezt még fel kell dolgozni. Nagyon nehéz. Majdnemhogy nehezebb, mint játszani, hiszen ahhoz értünk, hat éves korunk óta csináljuk, boldogság van bennem, és jönnek a gondolatok egyfolytában. Nagyon köszönöm a csapat körül dolgozóknak, nagyon szépen köszönjük magának az egész keretnek, akik dolgoztak együtt egész nyáron. Természetesen nagyon sokszor csókolom a családomat, akik fantasztikus, amit végigcsináltak velem az elmúlt években. Erre nem tudok szavakat találni, hogy kifejezzem a hálámat nekik. És szeretném mindenképpen megemlíteni azt az erőt, azt a fájdalmat, amit Kolonics Gyuri és Kulcsár Anita elvesztése okozott az elmúlt években a magyar sportnak. Vannak persze mások is és igyekeztünk erőt meríteni minden lehetőségből, hogy bebizonyítsuk, hogy a magyar csapat milyen erős.

És remélem, hogy még több hittel, önbizalommal fogunk nekiállni mi magyarok a jövőbeli dolgainknak. Remélem jó példát mutattunk.

HOSNYÁNSZKY NORBERT:

- Rosszul védekeztünk az elején, viszont sok gólt lőttünk, a támadás jól ment. Aztán összeállt minden és sima lett a vége.

- Mennyit játszottál, emlékszel?

- Ameddig meg nem kaptam a harmadik kiállításomat, addig, ez azt hiszem a harmadik negyedben volt.

- Mind a három jogos volt?

- Az utolsó egyáltalán nem volt az, meg az ötméteres sem volt jogos, szerintem.

- Milyen volt a meccs légköre? Hogy érezted belülről?

- Óriási élmény volt. A meccs lefújásának pillanatában még fel sem fogtam, hogy mi történt, csak azt tudom, hogy boldog voltam nagyon.

- Mit csináltatok meccs után?

- Ünnepeltünk, iszogattunk, beszélgettünk az olimpiai falu lakóival, a kézilabdásokkal, és az összes többi magyar sportolóval.

- Hol van az aranyérmed?

- Itt van a fiókban mellettem, de sűrűn előveszem, megnézegetem minden félórában.

- Vágytok már haza nagyon?

- Szívesen hazaérnék már, megmondom őszintén, sok pénz fizetnék azért, hogy mondjuk hazateleportáljanak ebben a másodpercben.

- Van valamilyen visszajelzésetek, hogy itthon a győzelemnek milyen visszhangja volt?

- Sok sms-t kaptunk – gondolom midnenki –, sok gratuláló üzenetet, és szerintem büszkék ránk, legalábbis az én szüleim, rokonaim, barátaim nagyon.

- Mi volt a legjópofább sms amit kaptál?

- Egy pincér barátomtól kaptam, de nem mondom meg, hogy mi volt benne, mert nem nyomdaképes.

Gyenesei István sportért felelős önkormányzati miniszter:

"Ha az első három napon nyerünk úgy három aranyat, mint a három utolsón, egészen más lett volna a magyar csapat hangulata és megítélése. Ahogy a mondás tartja: minden jó, ha jó a vége. Ehhez annyit teszek hozzá, hogy természetesen jobb, mintha nem így lett volna, de így is végig kell gondolni, kinek mit kell tenni. Ez az olimpia sokakat megtanított, hogy egészen másként kell értékelni az eredményeket. Az utolsó nap előtt például arany nélkül állt Svédország, Finnország vagy Ausztria, hogy csak három olyan országot mondjak, amelyek lehetőségei sokkal jobbak a mieinknél."

Az aranyérmes magyar válogatott két tagja, Biros Péter és Varga Dániel is bekerült a pekingi olimpia férfi vízilabdatornájának All Star-csapatába.

Az Egyesült Államok fináléban elvérző együttese is két játékost delegál az álomegyüttesbe, ugyanakkor a bronzérmes szerbektől senki sem került be a gárdába.

A férfi vízilabdatorna All Star-csapata:
Merrill Moses (Egyesült Államok) - Tony Azevedo (Egyesült Államok), BIROS PÉTER (MAGYARORSZÁG), Nikola Janovic (Montenegró), VARGA DÁNIEL (MAGYARORSZÁG), Felipe Perrone (Spanyolország), Alessandro Calcaterra (Olaszország)


A csapat kedden hajnalban érkezik haza az aranygéppel. Ferihegyre nem érdemes kimenni, a Syma Csarnokban (a Puskás Ferenc Stadion, leánykori nevén Népstadion mellett) lehet először találkozni a főszereplőkkel, noha hivatalos programot, ünnepséget ezúttal nem szerveznek. Háromnegyed 7 körül már érdemes ott lenni, akkortájt érkeznek a sportolók.



Hozzászólások

Összesen 203 hozzászólás | Szóljon hozzá Ön is!


hirdetés

Bejelentkezés
 
Kapcsolódó galéria
Kapcsolódó tartalmak
A vízilabdáról minden, az okostelefonodra!
Kiemelt videók
A videólejátszó betöltése folyamatban...
Varga Dénes csavargólja (Mla...
Kiemelt galériák
Összes
Címkék
Tóth Márton élő Jug Dubrovnik olasz bajnokság statisztika Eger Honvéd-Eger góllövőlista vlv-interjú Bátori Bence Szeged Interliga FTC-Szeged Európa-bajnokság EB 2010 Magyar Kupa Zágráb Varga Tamás Vanja Udovicsics Szécsi Zoltán Hárai Balázs Magyar Nemzet vodafone ob-1 Nagy Viktor Csurka Gergely Steinmetz Ádám élő közvetítés Fremantle Mariners-Szeged bajnoki döntő